Tudtad, hogy beltérben is komposztálhatsz? Csak komposzt-giliszta kell hozzá

Ha megérint bennünket a zero waste szele és a háztartásunkat ennek szellemében kezdjük átalakítani, előbb vagy utóbb belefutunk a komposztálás témakörébe. Tapasztalatból mondom, egy ideig halogatható a dolog, de rövid úton megszületik az igény, és  - ha törik, ha szakad - komposztálni akarunk majd.

Egyszerű a dolgunk, ha a komposzt befogadásra alkalmas, saját kerttel rendelkezünk. Egy gyors eszközbeszerzés és már komposztálhatunk is.

De mi a helyzet akkor, ha a kerten másokkal osztozunk vagy egyáltalán nincs kertünk? Aggodalomra semmi ok, akkor is megoldható a dolog.

Nézzük az alapokat

A komposztálódás egy biológiai folyamat, amely során bizonyos növényi eredetű anyagok lebomlanak és humuszszerű anyaggá alakulnak át. De mégis miért jó ez nekünk? Nos azért, mert így a háztartási és a kerti hulladék jelentős része visszaforgatható a természetbe. Környezettudatos, bolygóbarát, zöld - röviden a komposztálás csupa szép és jó.

A komposztálás tehát nagy menőség, hajrá

Komposztálóba tehető bármiféle természetes anyag és a háztartásban keletkező növényi hulladék nagy része. 
Mehet bele a konyhai zöld hulladék, tojáshéj, kávézacc, teafű, elfáradt vágott virág, meggyilkolt szobanövény, nyers gabona, lisztfélék, kerti hulladék - fű, ágak-, használt rágcsálóalom, egy kevés natúr papír, természetes textíliák, mint a pamut, a len vagy a gyapjú.

Van azonban olyan is, amit tilos a komposztba dobni. Ilyen a nyers hús, a csont, a tejtermékek, a fáradt olaj, a kezelt héjú citrusfélék, az eldobható pelenka, a cigicsikk, gyógyszerek, festett papír, húsevő állatok ürüléke, bármiféle veszélyes hulladék és természetesen a műanyag szemét.

A kerti komposzt mindig könnyen megközelíthető, árnyékos, jól szellőző helyre kerüljön. Fontos a megfelelő oxigénellátottság, hogy a növényi hulladékot jól átjárja a levegő. A komposzt ne legyen se túl nedves, mert rothadásnak indul, se pedig túl száraz, mert akkor nem fog történni semmi. Az utolsó szempont, amire figyelni kell, hogy a szén (fa, gallyak) és nitrogén (gyümölcs, zöldség) tartalmú hulladékok azonos arányban kerüljenek a komposztba.

Eddig rendben, de mit tegyünk abban az esetben, ha nem csak a miénk a kert?

Társasházi lakos a közös kertben komposztálna jeligére

A társasházi komposztálás gyakorlatban nem különbözik a fent vázoltaktól. A dolog kulcsa, hogy legyen valaki a házban - adott esetben mi magunk -, akiben megszületik a vágy a humuszképzésre. Mi a teendő ezután? Első lépésként egy közgyűlés alkalmával vessük fel a komposzt ötletét, majd érveljünk addig, míg a lakóközösség bele nem egyezik a dologba. Ajánljuk fel, hogy leszünk mi a komposztgazdák. Tanulmányozzuk alaposan a komposztálás folyamatát, és járjunk utána a biohulladék-kezelés jogszabályi hátterének. Szerezzük be a komposztáláshoz szükséges eszközöket. Lakóközösségről lévén szó, tájékozódjunk a pályázati lehetőségekről. Árasszuk el transzparensekkel a házat, melyben a gyakorlati tudnivalókat közöljük a többiekkel. Ha már minden megvan és szépen telik a komposzt, akkor se dőljünk hátra. Folyamatosan kísérjük figyelemmel a komposzt életét, ezzel megakadályozva bármiféle diszfunkciót, ergo, hogy bűzbe boruljon az egész kert és a környék.

Ez szép végszó lehetne, de az igazi izgalom csak most jön.

A beltéri komposztálás

Ha nem rendelkezünk valamilyen formában saját kerttel és életterünk közelében még egy árva közösségi kert sincs, ahol lenne lehetőség a komposztálásra, akkor sem kell elszomorodni. Van ugyanis egy alternatív megoldás. Beüzemelhetünk egy gilisztakomposztálót.

Össze is mókolhatunk egyet magunknak, de egyszerűbb és szerintem biztonságosabb is venni egyet a boltban. Egy helyes kis zöld gilisztakomposztálót. Miért is ne. Az egyik ilyen termékleírás szerint a gilisztakomposztálót elhelyezhetjük akár a nappaliban, a teraszon, a konyhában, a garázsban vagy akár az irodában is. Fel is vetem majd az irodai komposzt ötletét.

Fotók: Getty Images