Egy tapló lett az év menője, hájpoljuk együtt a gévagombát!

Egy gomba, ami nem gombaízű. Imádni fogod!

Kinn lenni a szabadban nehéz. Aki manapság a levegőn van, az félmaratont fut a betonon, miközben a többiek anyáznak, hogy ebben a rohadt városban megint nem lehet eljutni sehonnan sehova. Vagy valami mást csinál, ami mérhető. Nem sétálunk, hanem teljesítménytúrára megyünk, több nordic walking bottal, mint amennyit Siva elbírna, nem ülünk ki órákra a vízpartra és rágcsáljuk a füvet, csak akkor, ha horgászbotot tartunk a kezünkben. Csak úgy, kinn lenni, az nem természetes, a saját örömünkre a szabadban, a természetben lenni, ha nincs mögötte mérhető teljesítmény, nem trendi.

Pedig a gasztrománoknak igazán érdemes lenne megemelni a feneküket, márciusban indul a terülj asztalkám! A természet őrült jó kajákat tartogat. Nem kell tapasztalt túrázónak lenni ahhoz, hogy feldobjuk a tavaszi étrendünket és nem kell rögtön térdig gázolni az őzikebogyós, vaddisznópisis erdőben sem, a kezdők is pillanatok alatt összeszedhetnek egy kosárnyi turbolyát, cakkos levelű, fényes salátaboglárkát, zsenge csalánt, gyermekláncfüvet, hogy aztán kicsit később a kezdeti sikerektől felbuzdulva lelkesen pancsolják a bodza- és akácszörpöt.

Aztán, ha a csend ereje és a friss levegő kellően elkábított minket, tovább merészkedhetünk. Be az ártéri erdőbe. Gévagombát szedni. Vigyünk magunkkal nagy szatyrot, vagy kosarat, a tüdőgomba negyven dekás, de akár kétkilós is lehet. Megéri cipekedni, addiktívan jóízű.  

(fotó: Pixabay)

A gévagomba (tüdőgomba) messziről feltűnik, szürreálisan sárga – hívják kénsárga gévagombának is – színével és hatalmas, legyezőszerű formájával. Semmivel össze nem téveszthető ajándéka ez az erdőnek, ízletes, tápláló és különleges.

Pont most van szezonja. A gévagomba élő fák törzsén, ritkábban kidőlt, korhadt fákon nő. A fiatal gomba színe csibesárga vagy narancsos, egymás fölött elhelyezkedő, különböző méretű telepekben találjuk. A fakó színű, kemény példányokat hagyjuk ott, kemények, öregek. A tömör húsú gomba leválasztás után fehéres színű, tejszerű váladékot enged, vágáskor olyan érzés, mintha félkemény sajtot szeletelnénk, ebből is tudhatjuk, hogy fiatal példányt találtunk.

Ízre egyáltalán nem gombaízű, ez azért jó hír, mert sokféleképpen felhasználhatjuk, túllépve a „szeleteljük fel, süssük meg vajon és szórjunk rá egy kis petrezselymet”, illetve a „tegyük tojásrántottába” egyhangúságán. És mivel magyarok vagyunk, rögtön meg is jegyzem a legfontosabbat, igen, ki lehet rántani.

Nincs sok dolgunk vele: vizsgáljuk meg, hogy ép, egészséges-e a gomba, aztán, ha találunk keményebb, fás részeket rajta, azt vágjuk le. Felszeletelés, kockázás után legalább egy órára áztassuk be (fokhagymás) tejbe. Máris konyhakész.

Jó, először rántsátok ki meg süssétek meg tojással.

(fotó: Likár Judit) 

Aztán készítsétek el rác módra.

Gévagomba rác módra

Fél kilogramm parasztsonkát a bőre nélkül, de a zsíros részeket rajta hagyva kockázzunk fel és annyi vízben, amennyi ellepi, 20-25 perc alatt főzzük puhára. Ha megpuhult, süssük le zsírjára. Adjunk hozzá 3 fej felkockázott, közepes fej vöröshagymát, sózzuk-borsozzuk, dinszteljük pár percig. Dobjunk rá két kilogramm felkockázott gévagombát, forgassuk át, szórjuk meg három evőkanál fűszerpaprikával, keverjük át, majd öntsük fel kevés vízzel. Adjunk hozzá két-három darab kockára vágott zöldpaprikát, egy-két felkockázott paradicsomot, két-három gerezd apróra vágott fokhagymát.

Addig főzzük, amíg a gomba meg nem puhul. Pótoljuk a vizet. Figyeljünk arra, hogy kicsit hosszabb legyen a leve, mint egy hagyományos pörköltnek. Amikor a gomba megpuhult, adjunk hozzá kifőtt csipetkét és rottyantsuk össze. Tejföllel tálaljuk.

(A receptért és a fotóért köszönet Likár Lászlónak és Likár Juditnak, bajai barátaimnak.)