Konyhai babenciklopédia: a legismertebb fajták felhasználási módját is mutatjuk

A babok világa egy külön kis fejezet a hüvelyes zöldségek univerzumában. És nemcsak azért, mert rengetegféle ételt lehet belőlük készíteni, hanem azért is, mert ahány fajta, annyiféle felhasználási mód létezik, és legalább ennyi trükk is.

Általánosan már írtunk a bab elkészítéséről egy korábbi cikkünkben, így most a leggyakrabban használt babfajtákat fogjuk górcső alá venni.

A babokról érdemes tudni, hogy sok más növény mellett ennek európai meghonosodását is Kolumbusz Kristófhoz kötik, aki hajós útjai során, feltételezhetően Amerikából hozta be ezt a nemes, hüvelyes növényt. 

A bab számos vitamin mellett aminosavakban és antioxidánsokban is gazdag, ráadásul összetételét tekintve sokkal közelebb áll a húshoz, mint bármely más ismert növény.

Gyöngybab

Ez a babfajta egy egészen apró szemű fehérbab. Többféle néven is ismert: tengeri bab, bostoni bab, fehér borsóbab. Főve krémes, puha, szinte már pépes állag jellemzi, íze pedig a török mogyoróéhoz hasonlít. Szinte alig van benne zsír, ami miatt kitűnő diétás kiegészítő lehet belőle.

Vitamin- és ásványianyag-tartalma magas, így képes támogatni az immunrendszer megfelelő működését is. Aktív hatóanyagainak köszönhetően energiával tölteni fel a szervezetet, és még az inzulinrezisztenciával küzdők étrendjébe is beépíthető. Különleges antioxidánsa a kempferol, ami gyulladáscsökkentő és antimikrobiális tulajdonságokkal bír.

Vesebab

Ez a babfajta a mexikói babok táborát erősíti. Ebből már biztosan kitaláltad, hogy ez az a vörösbab, amit a chili con carnéhoz is használnak. Rosttartalma igen magas, és közel 100 nap az érési ideje. Színét tekintve vörös, illetve lila, nevét pedig alakjáról kapta.

Létezik belőle világos és vörös pettyes vesebab, illetve a méltán híres olasz, cannellini bab és a spanyol caparron változat is. Leggyakrabban a mexikói és az indiai konyha használja, de jamaicai gyökerekkel is rendelkezik.

Érdekessége, hogy jótékony egészségügyi hatásai ellenére nagy mennyiségben tartalmaz fitohemmagglutinint is, ami egy toxin. Persze nem kell rögtön megijedni, ugyanis min. 10 perc, de inkább 30 perc forralással és főzéssel ez a toxin 100%-ban elpusztítható, így ártalmatlanítva a toxikusságot.

Vajbab

Ez a bab származási helyét tekintve Dél-Amerikából ered, külsőre pedig nagy és sárga termés jellemzi. Többféle háziasított fajtája is létezik, illetve más-más neveken ismert. Főként Amerikában termesztik, ott is az Atlanti-óceán középső részén, mivel ez a fajta a meleg éghajlatot kedveli. Ugyanakkor Európában is már megvetette a lábát, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Spanyolországban a méltán híres valenciai paella egyik fő összetevője.

Termesztését itthon nehezíti, hogy több kártevő és kártékony gomba, köztük az úgynevezett Didymella nevű levélbetegség is megtámadhatja, ami barnától a vöröses színű foltokig teríti be fokozatosan a leveleket, végül lombhullást eredményezve.

Nyersen ez a bab is mérgező, így a korábban már említett, minimum 10-30 perces forralási időt igényli. Nálunk főként konzerves formában érhető el, ami már konyhakész.

Jótékony hatásai közé tartozik,  hogy rosttartalmának köszönhetően segít szabályozni a vércukorszintet és csökkenteni a koleszterinszintet, ugyanakkor a székrekedés, illetve az irritábilisbél-szindróma megelőzésében is hatékonyan részt vesz.

Feketebab

A feketebab egy érdekes fajta, ugyanis csak a héja sötét, a húsa hófehér. Alakja kicsi, kerekded, ugyanakkor mérete ellenére rengeteg fehérjét tartalmaz, és fogyasztásával csökkenthető a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata.

Ez a babfajta is főként a latin-amerikai konyha mindennapjainak része, és hol fekete teknősbabként – héjának keménysége miatt –, hol közönséges babként jegyzik. Igen népszerű az indiai gasztronómiában is, és bár Amerikából származik, mára már Európát is meghódította. 

Népszerű a vegetáriuánus ételekben is, mint például a burrito, Brazíliában pedig a feijoada elkészítéséhez használják. 

Ezt a babfajtát előszeretettel használják levesek alapanyagaként is, Kubában például a helyi fekete bableves alappillére. A bab főzővizét érdemes megtartani, hiszen tovább fűszerezve felhasználható levesek és főételek kiegészítőjeként is.

Toxinmentesítésére a korábban már leírtak vonatkoznak.

Szójabab

A szójabab különlegessége, hogy ezt a babfajtát lehet nyersen is fogyasztani. Kiváló salátákhoz, de tofuként is fogyasztható, így húspótlásnak is ideális. Főként Ázsiban élvez nagy népszerűséget, de a vegetáriánus, illetve a vegán életmód népszerűsödésével szinte az egész világot meghódította.

Rendkívül magas fehérjetartalmának köszönhetően az állati eredetű élelmiszereket nem fogyasztókat is megfelelő mennyiségű fehérjéhez juttatja. Emellett magas a rost-, a vas-, a magnézium-, a cink- és a káliumtartalma is. 

Csicseriborsó

A csicseriborsó, nevével ellentétben, a babfélék családjába tartozik. Legismertebb fogyasztási formája a hummusz, de főzve, illetve saláták részeként is szívesen fogyasztják. Másik nevén garbanzónak hívják, és korábbi társaihoz hasonlóan benne is magas a fehérje-, rost- és vastartalom. Fogyasztása csökkentheti a rákbetegségek kialakulásának kockázatát, illetve hatékonyan támogatja a fogyókúrát is. Bab létére borsó alakja van, és akárcsak a szójabab, neki is inkább krémes, vajszíne van, de a hántolt törökmogyoróra is hasonlít.

Pinto bab

A pinto bab nevét egy spanyol bab, a frijol pinto ihlette, amely festett babot jelent. Ebből következik, hogy ez a bab külsőre színében is kicsit eltér a többitől, hiszen olyan, mintha meg lenne festve. 

Íze lágy és a dióéra emlékeztet. Főve igazán krémessé válik anélkül, hogy szétesne. Felhasználását tekintve sós ételekhez és desszertekhez ideális. Húspótlóként remek vegán burgerhús készíthető belőle, de ha nincs otthon más bab, akkor igazából burritóhoz és chilis babhoz is felhasználható, ahogy babpürének is tökéletes. 

Fotó forrása: Getty Images