Ilyenek az árak és a felhozatal a Rákóczi téri csarnokban: szezonális termékeket kerestünk

Szezonális gyümölcsök és zöldségek kánaánja várja a Rákóczi téri csarnokba látogató vásárlókat. Megnéztük, mi a helyzet a régi piacon a pandémia lecsengése után.

Piacozni jó dolog: szépen, lassan andalogni, miközben gyönyörködünk az idény szépségeiben. Igaz, erre nem mindig van idő és lehetőség, hisz hétköznap délelőtt a legtöbben a munkahelyen ülnek, hétvégén pedig sokan a hét fáradalmait pihenik ki egy jó nagy alvással.

Őszintén megvallva úgy érzem, a régi piacozós hangulat, ami 10 vagy 20 évvel ezelőtt még érezhető volt, már megkopott. Legalábbis a Rákóczi csarnokban látottak után nem kaptam vissza azokat az élményeket, amiket mondjuk gyerekkoromban tapasztaltam meg pont ezen a piacon.

Az apai nagyszüleim régen a csarnokkal szemben laktak, hetente vagy kéthetente hétvégén biztos, hogy náluk voltam, szombatonként pedig csak átsétáltunk a piacra, hogy beszerezzünk mindent, ami a hétvégi menühöz szükséges volt. Régen a csarnokban hangosan zajlott az élet, az étkezdéknél nem volt szabad hely, emlékszem, milyen hosszú sor állt a lángososnál. Az árusok szebbnél szebb portékákat kínáltak, de nem csak hétvégén, hétköznapokon is pezsgés volt.

Hosszú évek kihagyása után tértem vissza a csarnokba. Sok minden változott, de megmaradt a régi hangulat, mégis szomorúan tapasztaltam, hogy míg régen rengeteg árus volt, mára foghíjas lett a felhozatal - ami az árusokat illeti. A hajdani életteli légkör eltűnt, morajlás helyett nagy csenddel és lézengő társasággal találtam szemben magam.

Nagy múltú piac

A csarnok 1897-ben nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt, majd 1936-ban az alacsony forgalom miatt majdnem bezárták, úgy volt, uszodává alakítják, végül nem lett belőle semmi. A csarnok 1988-ban leégett, de az épületet nem rombolták le, hanem felújították, 1991-ben újra kinyitották.

A csarnok már számos eseménynek adott otthont, itt készültek például Déri Miklós különleges hangulatú piacos képei, melyeken a Rákóczi téri csarnok dolgozói álltak modellt a standjaik előtt.

A piacozni vágyók könnyen megközelíthetik a csarnokot a 4-6-os villamossal vagy a 4-es metróval, a 8. kerületi lakosoknak pedig nem nagyon kell bemutatni a piacot. A helyiek szerint itt kapható a legfinomabb savanyú káposzta, amit borókabogyó és babérlevél tesz különleges zamatúvá, de sok-sok különböző kézműves termék is található, illetve kiemelném a halas részt, ahol mindig friss a kínálat.

Sokat nőttek az árak

A hatalmas csarnokban sajnos nem sok árus volt nyitva, akik viszont igen, precízen, szépen elrendezett árut kínáltak. Szezonális kedvencek közül találtam cseresznyét, kilója 1795 forint, magyar epret, ennek kilója 2999 forint, de ennél olcsóbban is lehet kapni, ez volt a legdrágább a piacon. A zöldségesek között kukoricát kerestem eszeveszetten, találtam is egy árusnál 369 forintért (1 cső): összehasonlításképp a CBA-ban 450-499 forint közt mozog 1 cső tengeri, az Aldiban pedig 299 forintért lehet kapni, ezek az árak biztos, hogy zuhanni fognak a következő hetekben.

Zöldborsót is találtam, a nagy kedvencet zsenge zöldségekkel keverve vagy tanyasi leves formájában is érdemes kipróbálni, a hüvelyest 700 és 1400 forintért lehet hazavinni.

Sokat hallani arról, hogy brutális áremelkedés van/jön, ezt sajnos már most is lehet érezni, a csirkemell kilója 1700 és 1800 forint körül mozog a csarnokban, míg a sertéscomb kilója 1400 és 1500 forint, a karaj kilója pedig 1600 és 1800 forint. 

A piac tiszta, én reggel 7-kor látogattam ki, nyugalom volt, bár kevés volt az árus, mindent be lehetett szerezni. A falak közt járva érezni a múlt nyomait, mégis más volt ez a piac. Kicsit üres volt, ennek ellenére kivétel nélkül mindenki szemet gyönyörködtető árut pakolt ki, az árak azonban nem mindig nyerték el a tetszésemet. 

Fotó: cover: Rákóczi téri vásárcsarnok Facebook-oldal, belső: Rákoczi téri vásárcsarnok,  Botos Claudia/Sóbors