A Michelin-csillag története – Így kötődik az elnevezés a gumiabroncshoz

Azt mindenki tudja, hogy a Michelin-csillag hatalmas elismerés, amit csak a legjobb éttermek kaphatnak meg. De mégis miért Michelin, és mi köze van az autógumihoz?

Kezdjük azzal, hogy a Michelin-csillag valójában nem is csillag - a szimbólum egy hatszirmú virágot ábrázol. Kezdetben csak egyet kaphattak belőle a legjobb éttermek, 1931-ben vezették be a 3 csillagos rendszert.

Ugyanúgy, ahogyan az iskolai osztályozásnál, az egy csillag a nagyon jót, a kettő a kiválót, a három a tökéleteset, a csúcsok csúcsát jelenti. Ezekért az éttermekért megéri utazni, akár több száz, ezer kilométert is - és itt kapcsolódunk a gumiabroncshoz.

Miért Michelin?

Valójában azért született meg a Michelin-csillag, hogy növeljék az utazási kedvet az autótulajdonosok körében. Andre és Edouar Michelin, francia testvérpár 1891-ben állt elő a leszerelhető gumiabroncs ötletével. Természetesen ahhoz, hogy az emberek új gumit vegyenek, előbb el kell koptatniuk az előzőt, tehát minél többet kell utazniuk. Így tehát adta magát, hogy az utazási kedv növelésével egyenesen arányosan nő majd a bevétel is. 

Na igen, de hogyan lehet ösztönözni az embereket? Egy útikalauzzal, amelyben olyan helyeket - hoteleket, benzinkutakat, műhelyeket - jelölnek meg, amelyeket látogatásra érdemesnek tartanak, vagy amelyekre szükség lehet egy hosszú út során. A Guide Michelin 1900-ban indult és hatalmas sikere lett, hiszen az autósok még nem ismerték az úthálózatot, sem a helyeket, így megnőtt az igény a térképekre. Eleinte csak Párizsban és környékén mérték fel a helyeket, majd annyira népszerű lett az útikalauz, hogy 1904-től más országokban is megjelent, nemzetközivé vált.

Fotó: picture alliance/Getty Images Hungary

Hogyan született meg a Michelin-csillag?

Míg eleinte ingyenes volt a kiadvány, 1922-től már fizetni kellett érte - ekkor jelentek meg az éttermek is a térképeken. Azért, hogy még hitelesebbek legyenek az ajánlott helyek, az utazókat arra kérték, véleményezzék őket, ha ellátogatnak oda. Eleinte ez még csak amatőr szinten zajlott, aztán kialakultak azok az alapelvek, szempontok, amelyek alapján értékelték őket és amelyek ma is érvényesek: az ételek minősége, az elkészítési mód, a konyha eredetisége, stílusa, ár-érték arány és a látogatottság mértéke volt a döntő.

Természetesen ma már nem az utazók, hanem a Michelin ítészei bírálják el az éttermeket. Ők hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, többségük séfként is dolgozott, de minden esetben el kell végezniük egy franciaországi képzést is. A bírák évente kb. 250 éttermet látogatnak meg, illetve minden évben felülbírálják a listát, hogy kik tarthatják meg a csillagot. A két vagy három csillaggal rendelkező éttermeket még gyakrabban ellenőrzik.

Fotó: NurPhoto/Getty Images Hungary

Tévhitek

Bár sokan a séffel azonosítják a csillagot, valójában azt mindig az étterem kapja, nem személyfüggő, habár a séf számára is hatalmas szakmai megbecsülést jelent. A csillaggal az étterem forgalma, bevétele és megbecsültsége is nő, azonban ez néha akkora nyomást gyakorol a séfekre, hogy sokan nem kérnek belőle. Ez azonban nem az ő döntésük - ahogyan a teszteléshez sem kérnek engedélyt a kritikusok, úgy ahhoz sem, hogy bevegyenek éttermeket a piros könyvbe.

A Michelin-csillagos éttermek nem feltétlenül fényűző, pompás helyek, akár street food árusok is megkaphatják, ha olyan minőségű az étel - erre Délkelet-Ázsiában több példát is lehet találni. Bár ezekben az esetekben inkább a Bib Gourmant elismerést részesítik előnyben, amely ár-érték alapján rangsorolja az éttermeket. 

Cover:  Bob Berg/Getty Images Hungary