Rémisztő divat: egyedül esznek a kamera előtt, és sokan fizetnek érte, hogy nézhessék

Jelen helyzetben már nem is tűnik annyira furcsának az a gasztroműsor, ami Koreában már csaknem tíz éve divat: csinos lányokat lehet nézni, ahogyan esznek.

Néhány hete még megdöbbenve értesültünk arról a Koreában már régóta jelentős divatról, amely a következő furcsa szertartásról szól: valaki leül a számítógépe elé enni, miközben élőben közvetíti saját magát, mások pedig ezt nemcsak hogy nézik, de fizetnek is érte.

Mára már egyáltalán nem furcsállom, hogy ezt teszik. Mióta karanténban élünk, teljesen tisztán látom, hogy létezik az elmagányosodásnak egy olyan foka, mikor az ember szívesebben csetelget vacsora közben valakivel, aki szintén eszik, minthogy teljesen magában legyen. A Mukbang kifejezés és mozgalom pedig a koreai evés és közvetítés szavakból tevődik össze, voltaképpen csak ennyiről is van szó.

A díva, aki félelemetesen sokat eszik

Az egész mozgalom egy vékonyka csinos lánnyal kezdődött, Park Seo-yeonnal, becenevén a Dívával, aki munka után hazaérve felkapcsolódott egy online streaming hálózatra és közvetítette, ahogy órákon keresztül csak eszik és eszik, méghozzá félelmetes, ijesztő mennyiségeket. Simán betol három kilónyi marhahúst vagy négy pizzát zsinórban. Közben pedig cseveg bárkivel, aki bekapcsolódik a vacsorájába, sőt, a végtelennek tűnő evés után még órákig lehet vele beszélgetni, ezzel pedig egy időben rengeteg pénzt is keresett.

A legutóbbi adatok szerint naponta 9000 dollár körüli bevétele származott abból, hogy kamerák előtt evett és milliók követték. A fizetés a következőképpen történt: a nézők kis lufikat küldhettek a műsor közvetítőjének, ami számára konkrét, valós pénzzé volt váltható. Azóta rengetegen utánozták le a Dívát, aki időközben visszavonult - nem csak hazájában, de az egész világon valóságos mozgalommá alakult az élő evésközvetítés. 

Egyedül nem jó

Egyedül enni nem jó. Az evés minden kulturában, a világ minden táján közösségi esemény volt mindig, de úgy tűnik, egyre kevésbé van rá az embereknek ideje, különösen Dél-Koreában, ahol egyre több az egyszemélyes háztartás. Ha pedig már egyedül kéne enni, annál mégiscsak jobb a képernyő előtt tenni ugyanezt. Mindehhez kapcsolódtak az egyre durvább diétadivatok: az emberek már nem csak egyedül voltak, de féltek az elhízástól, így jobb megoldásnak tűnt valaki mást nézni, ahogy rengeteget eszik.

Amerikanizált mukbang

A műfaj nagyon hamar óriási siker lett Amerikában is: sokan kezdték el a koreiakhoz hasonló módon felvenni, ahogy esznek, és ezrek nézték. A műfaj amerikai változata viszont sok mindenben különbözött az eredetitől. Ezek a videók már nem élőben voltak nézhetők, hanem felvették őket, és így lehetett őket utólag megtekinteni. Míg a koreai evésközvetítések közben nem beszéltek, csak cseten kommunikáltak a közönséggel, addig az amerikaiak evés közben mindenféléről beszélnek is, olykor úgy, hogy annak nincs is köze az evéshez magához.

Ez a kategória - legalábbis a videók között szemezgetve úgy tűnik - inkább elriaszt az evéstől, minthogy kedvet csináljon hozzá. Sokan direkt gusztustalanul esznek, túl sokat, túl nagy falatokat tömve a szájukba és közben hangosan csámcsognak, szörcsögnek és nyammognak. 

Képek: Peggie Neo Facebook