Írtunk egy szakácskönyvet: 10 menü, ami összehozza az egész családot

Olyan bejelentéssel érkezünk, ami még nem volt: elkészült a Sóbors első szakácskönyve! Ez a könyv abból az egyszerű vágyból született, hogy újra egy asztalhoz ültessük a szeretteinket.

Valljuk be, hogy manapság nem egyszerű a vendégvárás, megváltoztak az igények, az étkezési szokások, a család egyik fele imádja a hagyományos nagymama-konyhát, mások vegánok, ezért húsmentes opciókkal is készülnünk kell. Nem olyan egyszerű egy asztalhoz ülni, ezért írtunk egy könyvet, hogy segítsünk visszahozni az együtt étkezés élményét, hogy közösen üljük körbe az asztalt úgy, hogy mindenki jóízűen falatozzon.

A könyv az Egy asztalnál nevet kapta , hisz minden jó dolog az asztal körül történik, és hiszünk benne, hogy nem kell lemondani a hagyományos ízekről, a gyerekkori ételekről, csak egy kicsit más szemmel kell nézni őket.

Miben más ez a könyv, mint a többi?

Szakácskönyvünkben 10 menüt állítottunk össze, húsos és húsmentes verzióban, amelyben a köretek, feltétek, levesbetétek igény szerint cserélhetők, variálhatók. Egy-egy menüt akár ugyanazokból vagy nagyon hasonló alapanyagokból úgy el tudsz készíteni, hogy teljes értékű fogást kapjon a húsevő, a vegetáriánus és a vegán is. A menüket te alakítod: használd a kreativitásod, mixeld a recepteket, és állítsd össze a tökéletes menüt a családi és baráti igényeknek megfelelően. 

Szeretnénk, ha az étkezőasztal a mai sokféle igény mellett is az a hely maradna, ami összehoz és összetart. A Sóbors szakácskönyve, az Egy asztalnál már ide kattintva előrendelhető!

Mi is megosztottuk a gondolatainkat, hogy nekünk, szerzőknek mit jelent ez a könyv és ezek a receptek.

Mit jelent nekünk ez a könyv?

Claudia: A szeretteinkkel együtt töltött idő valódi ajándék. Számomra fontos, hogy a nap végén a családdal üljük körbe az asztalt. Együtt eszünk, iszunk, beszélgetünk, és megosztjuk egymással, kivel mi történt aznap. Az otthon attól lesz igazán otthon, hogy megtöltik a hangok, a nevetések és az ételek illatai.

Amikor felmerült az ötlet, hogy a csapat szakácskönyvvel jelentkezik, bennem ez az érzés erősödött fel. Azt szeretném átadni az olvasóknak, milyen jó érzés körbeülni az asztalt a szeretteinkkel, sütni-főzni és együtt élvezni az élet apró örömeit. Hiszen nincs jobb az otthon főzött ételnél. Továbbvinni azokat a recepteket, amelyeket még a nagymamám hagyott rám: így, miközben főzök, és az ő receptjeit készítem el, olyan, mintha itt lenne velem.

Nemcsak az ízek, hanem az illatok is fontosak. Aromák, amelyek visszarepítenek a gyerekkorba, egy kis nosztalgia, amely megmelengeti a szívet. Nekem ilyen a hartyáni krémes, a házi főzött krém és a frissen főtt kávé illata. Vagy amikor pörköltet készítek jó szaftosan, csípősen, és otthon azt mondják: „Ilyen finomat még Ica mama sem csinált!” Na, ez aztán az elismerés! Ezek a receptek összehoznak bennünket, hiszen az, hogy van kivel körbeülni az asztalt, valódi áldás.

Csilla: Én az a gyerek voltam, aki messzire elkerülte a konyhát, amikor segíteni kellett, de a gőzölgő húsleves vagy a házi sütemények illata azonnal odacsalogattak az asztalhoz. Majd én lettem az a felnőtt, aki fejtörést okozott, hiszen egyetlen vegetáriánusként a családban minden összejövetel megváltozott.

Már nem csak sült hal kerül a karácsonyi asztalra, a szülinapokon nem csak gulyás készül a bográcsban, és Nagyapa még a híres töltött káposztáját és rakottasát is átalakította nekem húsmentesre. Hát nem ez az igazi szeretet? Amit az ételeken keresztül mutatunk ki?

Amikor felmerült a könyv ötlete, én a saját történetemet is megláttam benne, és még sok-sok család történetét, akiké hasonló az enyémhez. Ahol vannak olyanok, akik kicsit fejtörést okoznak. Azt gondolom, ez a könyv nagy segítség lesz mindenkinek, hiszen olyan recepteket gyűjtöttünk össze benne, amelyek megkönnyítik, hogy újra egy asztalhoz üljünk. 

Dalma: A sütés gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek, imádtam kísérletezni, díszíteni, kreatívkodni, és órákig lapozgattam a kedvenc receptes magazinjaimat. Akkor még nem sejtettem, hogy egyszer én is részt vehetek egy szakácskönyv megalkotásában.

Sok személyes emlék köt a közös étkezésekhez, a vasárnapi ebéd nagymamámnál, a karácsonyi ünneplés unokatestvéreimmel, vagy a születésnapom a szüleimmel. Ma pedig ugyanilyen örömmel készítek csipegetős, mártogatós tálakat a barátomnak és a vendégeinknek. Számomra ez mind a készülődésről, az ízekről és az együtt töltött időről szól.

A receptek tesztelése közben rengeteget tanultam, ezért bátran ajánlom a könyvet azoknak is, akik szeretnék elsajátítani a hagyományos magyar fogásokat, de megismerkednének a vegetáriánus verziókkal is.

Kitti: Amikor először merült fel a szakácskönyv gondolata, nekem csak egyetlen dolog motoszkált a fejemben: vajon le merjem-e írni azokat a családi recepteket, amelyeket édesanyám és nagymamám is féltve őriztek? Azokat az ételeket, amelyeket mindig is imádtam, mégis féltem a családommal együtt elkészíteni - mert attól tartottam, ha megtanulom, mintha elveszítenék belőlük egy darabot.

Aztán, ahogy egyre többször nyúltam a fakanál után, rájöttem: pont ezek a receptek kötnek hozzájuk a legerősebben. Így született meg a csurgatott tészta, a kapros zöldbableves, a klasszikus Rákóczi-túrós, és még sorolhatnám, amelyekkel nemcsak a családom előtt tisztelgek, hanem a saját félelmeimmel is szembenéztem. Mert nemcsak megtanultam tűpontosan elkészíteni ezeket a régi kedvenceket, hanem meg is szerettem őket, és így már az „én” konyhámban élnek tovább.

Szeretném, ha ez a könyv másokat is arra bátorítana, hogy merjenek együtt főzni a családdal, merjék megismerni és továbbvinni a családi ízeket. A pillanat addig tart, amíg örökséggé nem válik - és milyen jó, ha ezt az örökséget egyszer majd mi is továbbadhatjuk a saját gyermekeinknek.

Zsófi: Egy asztalnál... Neked mit jelent ez a kifejezés? Nekem a vasárnapi ebédeket nagyszüleimnél, a meghitt ünnepeket, a könnyed sztorizgatást vagy épp a mélyebb beszélgetéseket az asztal körül. A családdal és barátokkal töltött, tényleg minőségi időt, amelynek minden másodperce aranyat ér.

Ilyenkor persze a finom falatok sem hiányozhatnak az asztalról: a vasárnapi húsleves, mamám ünnepi zserbója, vagy épp a kedvenc mártogatósunk, amit közösen dobunk össze az esti filmezéshez. Minden étel akkor a legfinomabb, ha szívből, szeretettel készül: ha odafigyelünk egymásra, ha olyat készítünk, amivel garantáltan mosolyt csalunk a másik arcára. A közös sütés-főzésnél pedig nincsen szívmelengetőbb program: egyikünk kever, a másikunk szeletel, és közben mennek a sztorik, vagy épp a kedvenc zenénk szól a háttérben. 

A családnak és a barátoknak főzni öröm. Nincs annál jobb érzés, mint mikor elégedetten és boldogan szednek újra a tálból, és látom rajtuk, hogy nekik is mennyire jólesik, ha a kedvencüket főzöm, vagy éppen odafigyelek a diétájukra, ételérzékenységükre. Ebből az indíttatásból született ez a könyv is: abban szeretnénk segíteni, hogy öröm legyen a vendégvárás. Hogy mindenki megtalálja a kedvencét. Hogy könnyebb, és mindenek előtt, örömteli legyen a készülődés és a sütés-főzés.

Fotók: Kiss Marietta Panka