Borsófőzelék úgy, ahogy a mama is készítette - Krémes habarással lesz az igazi

Azt mondják, gyermekkorunkban kialakul az ízlésünk, hogy mit szeretünk vagy kerülünk el jó messzire. Lehet benne valami, legalábbis, ha magamból indulok ki. Roppant finnyás gyerek voltam, egyenesen idegesítő, egyáltalán nem voltam nyitott a kulináris ízélményekre, pedig bőven jutott belőle. A szüleim otthonosan mozognak a konyhában, apum, ha arról van szó, elhozza Ázsiát az otthonunkba, nem is beszélve az anyai nagymamámról, aki legendásan jól főzött, a mai napig szokták emlegetni, hogy még a legegyszerűbb ételből is maradandó, ízes menüt varázsolt.

Gyerekkoromban volt egy hagyományunk, a mamám minden pénteken ovi és iskola után elvitt engem és a testvéremet Pest egyik cukrászdájába vagy éttermébe, fontos volt neki, hogy minél fiatalabban megismerjük a vendéglők hangulatát, ízvilágát.  A testvéremmel ezeken a pénteki napokon mégis mindig azt vártuk a legjobban, hogy a mama által készített vacsorát ehessük, mindegy volt ugyanis, milyen menő helyre vitt minket, egyik séf főztje se vehette fel a versenyt a házias ízekkel. A legegyszerűbb borsófőzeléke is maga volt a csoda, mellé bélszínrolót vagy sült virslit tálalt, mi imádtuk ezt az egyszerű ételt, amit néha, ha nosztalgiázni van kedvünk, elkészítek magunknak vacsorára. Krémes, csomómentes, egyszerűen tökéletes.

Mivel főzelékről van szó, én habarni szoktam, méghozzá tartalmasan, van benne liszt, tej és tejföl is. A lisztből 2 evőkanállal teszek, de van olyan ismerősöm, aki ezt az adagot megemeli, mondván, nem levest akar enni. Talán meglepő, de alapos keveréssel készítve nem lesz csomós a főzelék. Mindenki döntse el saját ízlésének, szabályainak megfelelően, mennyi lisztet érez szükségesnek a főzelék megalkotásához.