Jó hobbi a befőzés, legyen idén saját eperlekvárod, és szörpöd is egyszerre!

Eperlekvár készítése házilag

Dübörög a szamócaszezon, most kell befőzni, ha házi szamócalekvárt, vagy szörpöt szeretnétek télire. Esetleg mindkettőt egyszerre. Mutatjuk az egyszerű, és tökéletesen hülyebiztos eljárást, ne pánikolj, menni fog, de ha nem bízol magadban, kezdd kis mennyiséggel!

Alapvetés, hogy lekvárnak nem az ezer forintos, gyönyörű, kemény gyümölcsöket kell megvásárolni, hanem jó lesz a kicsi, egyenetlen formájú, de illatos, finom, és főleg olcsó eper is. Hajni a múltkor megmondta a tutit, hogy hogyan kell jó szamócát vásárolni, ez még most is áll (és mindörökké), ha jót akartok, kezdjétek ott a tájékozódást.

Az első lépés az, hogy többször is, jól megmossuk a gyümölcsünket. Mivel a legjobb lekvár alapanyag már nem olyan kemény és gurulós, folyóvízzel abuzálni nem túl szerencsés. Válasszuk inkább az átszedéses módszert: egy nagy, vízzel teli tálba belerakjuk az epreket, a kezünkkel kicsit meglötyögtetjük, majd átszedjük a gyümölcsöt egy másik nagy, tiszta vízzel teli tálba. A mosóvízzel nyugodtan megöntözhetjük a növényeinket a kertben vagy a szobában, már ha vannak, nem kell a csatornába önteni.

Ezt az átszedegetős módszert addig ismételjük, amíg a mosóvíz teljesen tiszta, és főleg homokmentes nem lesz, különben a lekvár ropogni fog a fogunk alatt, és azt nem szeretnénk.

A megmosott szamócákat ezek után lecsumázzuk, az esetleges hibás részeket kivágjuk, a jót pedig darabokra vágjuk, lemérjük (!!!) és mehet a befőző fazékba.

Fotó: Shutterstock

Lekvár és szörp 2 in 1

Itt most meg kell hoznunk egy döntést: szeretnénk-e szörpöt is, vagy sem. Ha szeretnénk, akkor sima cukrot teszünk hozzá, kilónként ízlés szerint 20-30 dekát, és feltesszük főni. Most teszünk bele minden mást is, amivel még szeretnénk ízesíteni, citromot, vaníliát, mentát, levendulát, vagy amihez éppen kedved támad, és van otthon.

A szamóca trükkös gyümölcs, tele van vízzel, más néven szörp alapanyaggal, amit főzés közben kienged magából. Ezt szépen merőkanállal leszedjük róla, és üvegbe szűrjük, majd mehet is a dunsztba.

A visszamaradt gyümölcsöt pépesíthetjük, vagy hagyhatjuk darabosan, ahogy éppen a kedved tartja. Dunsztos üvegbe szedjük, meglepődünk, hogy milyen kevés lekvár (és sok szörp lett) egy kiló gyümölcsből, lezárjuk az üveget, kicsit fejre állítjuk, és újságpapírba csomagolva mehet a dunsztba a szörp mellé, kihűlésig. Ennyi volt, nem nagy kunszt.

Ha nem szeretnénk szörpöt

Ha a szörptől hajlandók vagyunk eltekinteni annak érdekében, hogy valamivel (jóval) több legyen a lekvár, akkor kénytelenek vagyunk a folyós gyümölcsöt valamivel összehúzni, állagot csinálni neki. Erre jó a pektin, amit ez idő tájt szinte bárhol be lehet szerezni. A pektin egy természetes zselésítő anyag, például az almában és a narancs fehér héjában is van, meg a pektines zacskóban, és attól lesz olyan jó állagú a lekvár.

A befőzőcukrokban is van pektin, de többnyire tartósítószer is. Kaptam én már olyan lekvárt ajándékba, ami felbontás után három évvel még mindig kiváló egészségnek örvendett, mondjuk én ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy ez mennyire nevezhető élelmiszernek ilyen tulajdonságokkal. Szóval részemről, inkább romoljon meg egy lekvár a felbontás után három héttel, ha marad rá ideje, mert amit évek alatt sem képes legyőzni a hűtőben semmi, az a szervezetemben vajon meddig fog randalírozni?

Maradjunk tehát a tartósítószermentes megoldásnál. A pektint, a használati utasítás szerinti mennyiségben érdemes kevés cukorral elkeverni, hogy ne csomósodjon, majd félre tesszük. Az epret ízlés szerinti mennyiségű cukorral (20-30 dkg / eper kg) felfőzzük, amíg ki nem ereszti a levét, majd a legvégén hozzáadjuk a pektinnel elkevert cukrot is. Egyet rottyantunk még rajta, és mehet a lekvár a steril üvegekbe. Szintén steril fedővel lezárjuk, kicsit fejre állítjuk, papírba csomagoljuk, és dunsztoljuk.

Majd pedig két hét múlva, iszonyú büszkén rákenjük a palacsintára, mert nem tudunk vele tovább várni, de hát ez érthető is.