Savanyított, ecetes lilahagyma pár perc munkával: a hűtőben hetekig eláll

A savanyúság - szerintem - szubjektív dolog, ki a savanykásabb, ki az édeskésebb, ki a sósabb ízeket kedveli. Az én nagymamám mindig cukros-ecetes lében teszi el a zöldségeket - nem sajnálja belőle sem az ecetet, sem a cukrot -, így én ezt a megszokott ízt keresem, de szerencsére a savanyúlé is ízlésre szabható.

Mikor összemelegíted az ecetet, vizet, cukrot, sót, nyugodtan kóstold meg a levet, ekkor még lehet hígítani, sózni vagy éppen édesebbre készíteni. Első körben mindig kevesebb ízesítőt tegyél bele, utólag még lehet pótolni, de kivenni már nem lehet belőle. Azt se feledd, hogy ezt a levet nem magában fogod iszogatni, a hagyma íze nem lesz ennyire intenzív, ráadásul húsok/köret mellé még kevésbé fogod érezni, úgyhogy az nem baj, ha a felöntőlevet önmagában még túl savanykásnak érzed.

Ha elkészült a lé, még forrón öntsd rá a vékonyra szelt lilahagymára, majd rögtön zárd le a befőttesüveget, hogy vákuum képződjön. Így sokáig eláll majd a savanyított hagymád, de ha egyszer kinyitottad, már a hűtőben tárold.