5 ok, amiért boldog leszel, ha magadnak sütsz kenyeret otthon

Legolvasottabb cikkek
Friss és ropogós

Annak ellenére, hogy egyre több szuper kézműves pékség található a fővárosban, még mindig nem jut minden kerületre egy, még mindig nem kézenfekvő kovászos kenyeret találni, csak gondos utánajárással.

Kovászt nevelni otthon is lehet, de nagyon gondos odafigyelést igényel, sok-sok lisztet eszik és nem lehet magára hagyni, ezért az utóbbi években inkább lassú érlelésű, nagyon kevés élesztővel készülő kenyereket sütök itthon. Ezek a kenyerek persze nem érik el azt a minőséget, amit a kovászosok képviselnek, de így is messze túlszárnyalnak minden boltit.

Kevés élesztő, sok türelem

Két úton lehet elérni kevés élesztővel és lassú érleléssel nagyon finom kenyeret: az egyik az előtésztás megoldás, mikor a tészta felét keverjük be először, hagyjuk egy éjszakán át érni, és csak azután adjuk hozzá a maradék lisztet, vizet és élesztőt. A másik az úgynevezett dagasztás nélküli kenyér, mikor egyszerűen összekeverünk mindent este és reggel kisütjük - ez is jó módszer, de a tavaly itt leírt hajtogatástól még jobb lesz.

A tészta tapintása nyugtató hatású

Mindenféle tésztát jó dagasztani, a kenyértészta pedig különösen nyugtató hatású, nem véletlen, hogy a gyerekek szeretnek gyurmázni, de ez a felnőttek számára is legális gyurma.

Várakozni jó

A kenyérnél a legnagyobb kihívás mindig a türelem. Minél többet várunk valamire, annál jobban fogunk örülni neki, amikor végre kész, és ez a kenyérre különösen igaz, hiszen siettetve nem is működik. 

Működő alaprecept - végtelen variációs lehetőségek

Ha van egy jó alapreceptünk, azt annyit variáljuk, amennyit akarjuk. Tehetünk bele kiegészítőket, magokat, aszalványokat, amik lehetnek édesek (mazsola) vagy sósak (paradicsom) is. Játszhatunk a liszt arányaival, dúsíthatjuk pelyhekkel, süthetjük több kicsi vagy egy nagy formában, a lehetőségek végtelenek.

A legjobb ajándék

Ha már kenyeret sütünk, nem nagy cucc több cipóra elegendőt begyúrni, és nincs az az ajándék, aminek vendégségbe érkezve jobban örülne bárki, mint egy ropogós, illatos házi kenyérnek.

Adalékanyagok és műanyagok nélkül

A házi kenyérben csak liszt van, víz és egy icipici élesztő. A boltiban rengeteg más, amire valószínűleg nincs szükségünk. 

A kenyér ünnepére ezt a tuti receptet ajánljuk, mert mindig működik. Készíthetitek akár teljesen fehér lisztből is, ha úgy tetszik.

Teljes kiőrlésű házi kenyér

tkkkenyer

Hozzávalók 8 adaghoz

  • 250 gramm kenyérliszt vagy sima liszt
  • 250 gramm teljes kiőrlésű liszt
  • 1 csipet száraz élesztő
  • 3 deciliter víz körülbelül
  • 1 teáskanál
Recept idők

Elkészítés:

Ehhez a kenyérhez egy úgynevezett előtésztát készítek, amit egy éjszakán át hagyok kelni. A kézmeleg vízből 1,2 decit egy nagy tálba öntök, beleszórom az élesztőt, és várok néhány percig, míg fel nem oldódik. Beleszórom a sima lisztet, és néhány mozdulattal elkeverem. Egy viszonylag száraz tésztát kapok, de nem kell aggódni, reggelre szépen elszaporodnak benne a gombák, és szép, nedves, buborékos lesz. Letakarom a tálat egy konyharuhával, arra pedig lazán ráterítek egy zacskót.

Másnap reggel hozzáöntöm a teljes kiőrlésű lisztet, a sót és még egy nagy csipet élesztőt. A maradék vizet is hozzáöntöm. Néhány mozdulattal összegyúrom az előtésztával, majd tíz percig pihenni hagyom. A következő órában kb. negyedóránként áthajtogatom a tésztát a korábbi cikkben leírt technikával.

Letakarva további két órát kelni hagyom.

Újra áthajtogatom, majd egy kosarat vagy kisebb tálat kibélelek egy konyharuhával, és alaposan belisztezem. A tésztából cipót formázok, és beleteszem a kosárba. Letakarom, és egy órán át kelni hagyom.

A kelési idő közepén, tehát a formázás után egy órával egy vas vagy más, műanyagmentes lábost a sütőbe teszek, és előmelegítem maximumon. Fél óra múlva kiveszem, óvatosan belepottyantom a megkelt tésztát, lefedem, és a sütőbe teszem.

További fél óra múlva leveszem róla a fedőt, és a hőmérsékletet csökkentem 200 fokosra. További fél órán át sütöm, míg sötétbarna nem lesz. Kiveszem, és egy deszkán hagyom kihűlni.

Fotók: Ács Bori/Sóbors

Ezt is szeretjük