Olcsón nagyon jót: csodás bangladesi büfét találtunk a belvárosban

A Bangla büfében nincsenek csicsás tálak és bársonyfüggönyök, van viszont kedves, gyors kiszolgálás és finom ételek.

Bár a bulinegyed kellős közepén van és biztosan ezerszer elmentem már mellette, most voltam először a Bangla büfében, ami pont az, aminek kívülről látszik: egy kifőzde, csak éppen nem tarhonyát és főzeléket ad, hanem bangladesi curryket.

Valamiért rögzült, hogyha indiai egy étterem Budapesten, akkor máris elegánsnak és drágának is kell lennie. Talán az újlipótvárosi Panjab Tandoorin kívül csak olyan indiai étteremben voltam a városban, ami alkalminak képzeli el a világ egyik legizgalmasabb konyháját, pedig csakúgy, mint bármely másik nemzeté, az indiai tud egyszerűen is maximálisan kielégítő lenni, sőt. A Bangla Büfé egészen pontosan nem indiai, hanem bangladesi ételeket szolgál fel, de a két konyha gasztronómiája nagyon hasonlít egymáshoz. 

Az egyszerű nem lepukkant

Ne tévesszen meg az egyszerű külső és még szimplább belső, ide nem randizni vagy ünnepelni jön az ember, hanem egyszerűen csak egy jót enni. Számomra legalábbis sokkal többet jelent egy jó és a megszokottól kicsit eltérő éttermi élmény, mint a ráncmentes damasztabrosz. Pláne, hogy az egyszerű nem feltétlenül kell, hogy egyet jelentsen a koszossal vagy az ápolatlannal, itt erről nincs szó. 

A pincér srác nagyon keveset tud magyarul, még kevesebbet angolul, de nagyon kedves, így mutogatással simán sikerült megértenünk egymást. Persze azért olyan, hogy csípős fokozat, itt nincs, hiába is igyekszünk ilyesmit kérni, minden csíp, ezt érdemes tudnia annak, aki nem bírja az ilyesmit. 

Szamósza és pakora

Kétféle előételt is próbáltunk: szamószát - ami egy zöldségekkel töltött kis táska, éppen olyasmi, amit mi is csináltunk már, csak olajban sütik, és így sokkal ropogósabb - és pakórát, ami pedig egy csicseriborsólisztbe forgatott és olajban ropogósra sütött zöldségkeverék. Mindkettő nagyon frissen és forrón érkezett, ropogós volt, fűszeres és kicsit csípős is, de egyrészt jár mellé friss, hűsítő mentaszósz, másrészt előrelátóan rendeltünk mangó lassit, ami egy édes, joghurtos ital, és a legjobb, ha lángolószáj-szindrómával küzd az ember. 

Curryk és lepények

Rendeltünk egy curryt, amiben a csirkén kívül paneer sajt is volt a fűszeres szószban, valamint egy Masala csirke curryt, de legközelebb biztosan a biryanik felé is kitérőt teszek, mert ezek a fűszeres rizses egytálételek is nagyon jól néztek ki a szomszéd asztalnál. A curryk szószaiban jól kivehetőek voltak a fűszerek, szépen elkülöníthető volt a gyömbér, a római kömény és a többi, nem mosódott össze egyetlen csípős masszává az egész, ahogy azt sok más helyen éreztem már. Sokfelé ettem már nagyon-nagyon eltúlzott mértékben édes szószokat, itt ez egyáltalán nem volt jellemző. A naan lepénykenyér, ami nélkül ezek a szaftos ételek semmit nem érnek, szintén nagyon friss volt és egyszerre foszlós-ropogós, ahogyan annak lennie kell. 

Mindezt pedig sokkal-sokkal olcsóbban kaptuk meg, mint amennyiért a többi belvárosi indiaiban jutottunk volna hozzá, ráadásul olyan hangulatban fogyaszthatjuk el, mintha nem csak az Akácfa utcáig, hanem a Föld másik felére repültünk volna.

Fotók: Ács Bori/Sóbors