Miért pont popcornt eszünk a moziban? A válaszért 80 évet kell visszaugrani az időben
Egy közepes kukoricát kérek szépen

Legolvasottabb cikkek
Friss és ropogós

A pattogatott kukorica AZ egyes számú mozirágcsa, nachos ide, perec oda, legtöbbször ezt vesszük, amikor beülünk egy filmre. De miért? Az ok történelmi.

A pattogatott kukorica sokkal régebben létezik, mint a mai értelemben vett mozi: már az 1800-as években hatalmas népszerűségnek örvendett az utcai mulatságok, karneválok, vurstlik látogatói között. Az első gőzzel működő pattogtatógépet 1885-ben szabadalmaztatták, innentől kezdve igazán egyszerű volt nagy tömegben, zacskószámra árulni a népnek az illatos, sós, meleg ropogtatni valót.

Csakhogy ekkoriban még nem volt mozi, csak színház, és a színház egyáltalán nem fért össze a ropogtatással, elképzelhetetlen is lett volna, hogy az előadásokat látogató kifinomult népek hangos rágcsálással zavarják meg a darabot. Ez még a némafilmek idején is így volt.

A változást 1927, és a hangosfilmek megjelenése hozta el. A beszélő filmek elterjedésével a mozi is egyre népszerűbb lett, egyre többen jártak, és hamarosan olyan kikapcsolódássá vált, amit bárki megengedhetett magának. Ahogy néhány évvel később lecsapott a nagy gazdasági Világválság, a mozi egyre fontosabb szerepet töltött be a tömegek szórakoztatásában: olcsó volt, és esélyt kínált arra, hogy az emberek kilépjenek kicsit a hétköznapok problémáiból.

shutterstock 773743066

A szegény, de szórakozásra vágyó tömegeknek pedig igénye lett olcsó csemegékre is.

Ekkoriban a mozikban még drágább, "normális" ételeket árultak, ám az élelmes utcai árusok hamar meglátták a piaci rést, és a mozik előtt tömegesen kezdtek megjelenni az utcai pattogatott kukorica árusok, akik ellátták csemegével azokat, akik pénztárcája nem bírta el a benti árakat. 

Mivel a kukoricamag olcsó volt, és a popcorn előállítása sem volt bonyolult, a látogatók 5-10 centért hatalmas zacskó kukoricákkal mehettek be élvezni a filmet. 

A túlélésért küzdő mozitulajdonosok többsége meghallotta az idők szavát, és némi kis helypénz fejében állandó helyet adott a kukoricaárusoknak a mozi előterében. Aztán kapcsoltak, és rájöttek, akkor járnak a legjobban, ha a kukorica profitját is ők teszik zsebre: kitiltották az árusokat, és maguk kezdtek popcorn-gyártásba.

A mozi-kukorica páros hamar elválaszthatatlanná vált, és azok a mozisok, akik ellenálltak, komoly problémákkal szembesültek: az emberek egyszerűen követelték a kukoricát. És nem lehetett őket megvezetni: kudarcba fulladtak azok a próbálkozások, amikor egyes cégek sokkal olcsóbban, fillérekért adták a jegyet, csak azért, hogy a látogatók hajlandóak legyenek megvenni a drágább csemegéket. A nagy válság közepén az életben maradás egyetlen módja az volt a moziknak, ha azt adták az embereknek, amire azok vágytak.

Az i-re a pontot aztán a második világháború tette fel, amikor Amerikában hiánycikk lett a cukor - elküldték a katonáknak a frontra -, vagyis hiánycikké váltak a sütik és az édes italok is. Kukorica és só viszont mindig volt, sok és olcsón, így a kukorica örökbérletet kapott a moziban, a többi pedig már történelem.  

Ezt is szeretjük