Nálad is megél: termessz rukkolát a virágládában, nagyon egyszerű!

Habkönnyű túrógombóc, ahogy a nagyi készítette: így nem fog szétesni főzés közben

A rukkolát sokan még ma is egzotikumnak tartják, holott a mi éghajlatunkon is könnyedén termeszthető. Sőt, akinek nincs kertje, még egy-két balkonládában is belefoghat a rukkolakertészetbe, és ha ügyesen csinálja, akár egész évben szüretelheti a friss zöld leveleket.

A rukkola, más néven borsmustár már az ókorban is ismert volt, és mai szemmel eléggé meghökkentő képességet tulajdonítottak neki: aki sokat evett belőle, jobban bírta a korbácsütéseket. Erre a skillre remélhetőleg ma már nincs szükség, ugyanakkor még mindig jó hasznát veszi a szervezet a benne található A, C és K vitaminnak, valamint vasnak és kalciumnak. Emellett étvágygerjesztő és vértisztító hatása is van, ami tök jó, de legfontosabb mégiscsak az, hogy finom.

Nem egy agysebészet a termesztése

A rukkola termesztéshez nem kell semmi különös, csak a szokásos föld, víz, napfény, meg egy csomag rukkolamag, amit ilyenkor tavasszal bármelyik szupermarketben, vagy gazdaboltban be lehet szerezni, ma már különösebb szerencse sem kell hozzá.

Az apró magokat nem kell túl mélyre ültetni. A földdel háromnegyedig töltött balkonládára szórjuk rá a csomag tartalmának a negyedét, a többit pedig tegyük el későbbre. Elég a kezünkkel rásimítani egy kis földet a magokra, hogy ne kerüljenek mélyebbre egy centiméternél. Locsoljuk meg jól, és innentől már csak várni kell. Ha szép az idő, egy hónapon belül kikelnek a kis rukkola növények, és ha elérték a megfelelő méretet, már szüretelhető is. Ha egy-egy tőről mindig csak pár levelet tépünk le, a növény szépen regenerálódik, és jó sokáig életben marad.

Folyton termő rukkola

És most jön a trükk: amikor a növények kikeltek, már szórhatjuk is ugyanabba a balkonládába az eltett mag második negyedét. Ha szerencsénk van a hőmérséklettel, akkor ez a második csapat pont akkor fog leveleket hozni, amikor az első ültetés már elöregedett, és megérett a pusztulásra.

Egy-két tövet azonban az öreg növényekből is érdemes a ládában hagyni. Ezeket már nem fogyasztjuk, mert aki érzékeny rá, annak alaposan kicsípheti a nyelvét, viszont ha türelmesen várunk, egyszer csak megjelennek a maghüvelyek. Ezekből fogunk magot nyerni, így a rukkola kertészetünk önfenntartóvá válik.

Dédelgetés nélkül is elvan

Különösebb gondozást egyébként nem igényel a növény, szereti, ha van vize, és jól tűri az árnyékot. Érdemes odafigyelni, hogy ha túlságosan melege van a növénynek, hajlamos hirtelen magszárat hozni, vagyis csak nagyon rövid ideig szüretelhető. A magot ugyanakkor mindig érdemes begyűjteni, vagy legalább megzörgetni a kiszáradt hüvelyt, hogy magától szétszóródjon. Ne csodálkozzunk, ha innentől kezdve a szomszéd virágládákban is rukkolák nőnek időnként, sőt, vidáman át is telelnek a szabadban, mint idén.

A saját termesztésű rukkola leveleket tehetjük egyszerűen szendvicsre, vagy készíthetünk belőlük salátát, pesztót. Remekül párosítható dióval és különböző magvakkal, jól áll neki a kecskesajt, a csírafélék, és különleges olajokkal is érdekes ízeket állíthatunk elő.