Olyan hely nyílt Budapesten, amilyen azelőtt még nem volt: csak zabkását lehet kapni

Kipróbáltuk Budapest első zabkásázóját, és csak azt bánjuk, hogy nem nekünk jutott ilyesmi az eszünkbe.

Az Artizán eddig is az egyik kedvenc pékségem volt Budapesten, csak mostanáig viszonylag zavaros érzelmek fűztek hozzá a kardamomos-fahéjas pudingos csigájuk miatt, amelyet életveszélyesen szeretek.

Most már nem feltétlenül kell lemondásoktól fájó szívvel átvágnom a Hold utcán, mert a pékség oldalában nyitott egy icipici zabkásázó. Egy reggelizőhely, ahol kávén és smoothie-n kívül csak különféle zabkásákat lehet kapni. Az ötlet szuper: egyszerű és nagyon olcsón kihozható alapanyag, de feltétekkel jól variálható, rendkívül látványosan tálalható, kis helyiségben kivitelezhető.

Szuper ötlet

Ráadásul olyan helyen van, ahol nem csak sok turista, de rengeteg olyan üzletember, irodákban, bankokban dolgozó járkál, akik otthon biztosan nem reggeliznek, viszont szívesen esznek egészségesebb, laktatóbb dolgokat, amit útközben is be lehet szerezni vagy akár megbeszéléseket kiszervezve elkanalazni.

Szóval az ötlet üzleti szempontból szupernek hangzik, bár nagyon bátor dolognak tűnik egy olyan helyet nyitni, ahol egyetlen terméken van a fókusz. Egyelőre csak pár olyan hely működik a városban, ahol alapvetően egyféle ételt árulnak, ilyen például a Chez Dodo macaronozója és a még nem olyan régi, de jól működő croissantozó, a Freyja. 

Rakd össze magad, vagy bízd a menüre

A Fågelben nagyon kedves volt a kiszolgálás, minden választási lehetőségről részletes tájékoztatást kaptunk, és a reggelinket is pillanatok alatt kitálalták nekünk. Két lehetőség közül választhat, aki betér ide: vagy maga állítja össze a kásáját a választható feltétek szerint - így aztán lehet sós vagy édes, de akár a kettő egyszerre is. A másik lehetőség, hogy kész koncepciót választ a naponta változó ajánlatból. A kása feltétei akkor jók, ha van rajtuk valami ropogós, valami friss, valami savanyú és valami édes is, ennek mentén alakítják ki ők is az ajánlatokat.

Sós, édes, édes-sós

A menün szereplő két verziót próbáltuk ki, az egyik sült banános és magos volt, de kerültek rá friss gyümölcsök is. A másik egy homoktövises almakompóttal és sós házi mandulavajjal volt megfejelve. Mindkettő nagyon finom volt, bár a banános a sziruppal és a banánnal együtt összeségében már nekem túlzottan édesnek bizonyult, a másik a sós magvajjal és a savanykás kompóttal sokkal izgalmasabb volt. A kása maga szuperül van elkészítve, krémes és nem ragacsos, inkább pudingos állagú, bár ezen sok mindent nem lehet elrontani, ha frissen készül.

Jó, hogy vagy

Amikor kilenc éve Londonban először találkoztam a reggel, morcos fejjel, az utcán papírpohárban gőzölgő zabkásával szaladgáló angolok jelenségével, nem hittem, hogy valaha itthon is lesz ilyesmi.

Szerintem és elképesztően egészségtudatosan táplálkozó kísérőm szerint jó, hogy van ilyen hely a városban, jó, hogy van választás arra az esetre is, ha éhesen rohantunk el otthonról, de valami melegre és táplálóra vágyunk reggel, ami nem szendvics vagy péksütemény. Hogy hányan kattannak rá erre még rajtunk kívül itthon, mennyire veszi be a magyar gyomor a világtrendeket, az nagy kérdés, de mi reménykedünk.

Fotó: Ács Bori/Sóbors