Pikáns citrompuding bársonyos kókusztejjel: tojás nélkül is isteni

Nagyjából fél éve, hogy megnyitott a kedvenc francia cukrászdám - sajnálatos módon, úgy nagyjából két utcányira onnan, ahol lakom. Azért mondom, hogy sajnos, mert így gyakorlatilag nincs akadálya annak, hogy napi szinten betérjek.

Általában azzal áltatom magam, hogy csak kávéért megyek, vagy mert olyan helyes kis nő a cukrászkisasszony és szeretek vele beszélgetni. De az igazság az, hogy rendszerint elcsábulok egy csokis karamellás ecklerre, egy epres flanra, de legalább is két madlenre, de az nem olyan durva, mert az tényleg csak két falat. Na, ezekből a két falatokból egy egész barátságos domborulat keletkezett a csípőmön, úgyhogy nálam most böjt van, sütiböjt.

A lényeg, hogy ritkábban megyek a csoda cukrászdába, de mivel sajnos imádok nassolni, méghozzá nagyon, alakbarát-megoldások után kutatva igyekszem átvészelni az önsanyargatás keserű napjait.

A megoldás

Véletlenül bukkantam erre a jó kis receptre és azonnal tudtam, hogy el kell készíteni, mert már két egész - de tényleg két napja - nem ettem semmi édességet, szóval ez most már nem tréfadolog. Poharas desszertről van szó, nem csak azért mert decens kis pohárkákban tálalva igen mutatósra dizájnolható, hanem azért is, mert az alapanyagokat is ezzel fogjuk kimérni, egy pohárral. Pofonegyszerű.