Húsmentes hétfő: Cukkinifasírt kukoricás rizzsel és chilis szósszal

Chili és koriander. Vagy kápia és pertrezselyem

Túl vagyunk a húsmentes Közel-keleti körön, amikor hummuszt készítettünk, és jártunk már húsmentesen Indiában, akkor egy isteni, illatos lencsefőzelék volt az ebéd. Most pedig nézzük Mexikót, vagy legalább is képzeljük oda magunkat.

Nemrégiben elkezdtem olvasni Frida Kahlo Füveskönyvét, és az volt a tervem, hogy legalább két-három ételt meg is fogok főzni belőle. Hát, nem jött össze. Ha megnézünk egy mexikói receptet, úgy néz ki, hogy legalább kétféle chilit használnak, olyanokat, amiket én még hírből sem ismerek (jellemzően guajillo chili és ancho chili), nemhogy kapni lehessen errefelé. Nem is beszélve a mirhafűről, (más néven féregűző libatopról), amit szerintem mifelénk szintén nem árulnak. Úgyhogy, abban maradtam magammal, hogy elég lesz, ha a dolog hangulatát próbálom meg elkapni. Meg amúgy sem eszi meg senki a túl csípős ételt, úgy meg semmi értelme főzni, ha senki sem eszi.

Nyugi, finom lesz!

A cukkinifasírt viszont nagyon is kézenfekvő étel mostanában, ahogy a kukoricás rizs is. Ha nem lenne vegán hétfő, természetesen fokhagymás tejföllel önteném nyakon, jó bőven, de ez most ugyebár kiesik, helyette viszont jól jön egy kicsit, de éppen hogy csak csípős, jó korianderes paradicsomszósz, még össze is hozza a rizs és a cukkinifasírt ízét. (Ha nem szereted a koriandert, vagy nem sikerült hozzájutni, akkor használj nyugodtan petrezselymet. Egyébként simán megél a növény cserépben a konyhaablakban, vagy a kertben.)

Mivel nem bíztam benne, hogy ha bő olajban sütöm, tojás nélkül is egyben maradnak a fasírtok, inkább a sütőbe toltam be a kis kupacokat. Ez a módszer roppant emberbarát, nemcsak a kalóriatartalom miatt, de nem is kell az olajgőzben párolódni fél órán át.