Isteni ebéd negyed óra alatt: olasz parmezános tészta

Parmezán, spagetti, olívaolaj és fokhagyma, ennyi kell a boldogsághoz

A családi sztoritárban előkelő helyet foglal el (amit az említések gyakoriságával szokás mérni), az a történet, amikor az egyik ismerősünk felháborodva mesélte, hogy az olasz barátjának az anyja üres tésztát tett elé vacsorára. Meg is van a véleménye azóta az olasz vendéglátásról.

Amikor kicsit megkapargattuk a dolgokat, kiderült, hogy egy aglio e olio e pepperoncino (fokhagymás, olajos, csilis spagetti) volt a tányérján, ami sem nem piros, sem nem zöld, és még hús sincs benne, hanem az olívaolaj, a fokhagyma és a reszelt parmezán semleges színe miatt olyan semmilyen kinézetű, viszont rendkívül harmonikus, jó ízű eledel. Ami egyébként a családunk abszolút kedvence, és üres tésztának sem mondanám, igaz, nem is harsog, mint a mákos, vagy a paradicsomos tészta. Ki van találva az íze, azért.

Kevés kell, de az nagyon

Az alapanyagokon viszont nem érdemes spórolni, bár akkor sem lesz drága a végeredmény. Semmiképpen se használjunk hozzá magyar, tojásos spagettit, meg úgy általában, szerintem soha, semmi sem indokolja, hogy tojással készült tésztát használjunk durum helyett, az utóbbinak ugyanis sokkal jobb az íze, és az állaga is. Az olívaolaj legyen extraszűz, a fokhagyma hazai, vagy olasz, de ne kínai, a parmezán pedig legfeljebb Grana Padano, de semmiképpen sem trappista, vagy mozzarella.

A pepperoncino természetesen nem kötelező része a receptnek, ha szeretjük a csípőset, teszünk rá, ha nem, nem.

Fotó: Shutterstock