Krémes gombamártás húsokhoz, tésztákhoz: ezt a receptet még sokszor előveszed
Dobd fel ízekben gazdag, tejszínes gombamártással a szárazabb fogásokat!
Biztosan mindenki hallott már róla, hogy annak idején a szarvasgombát disznókkal keresték az erdőben, és ha megérezték annak intenzív illatát, kitúrták azt a földből.
Napjainkra ez az üzletág új szintre lépett: mivel a disznók szállítása kissé körülményessé vált, ráadásul a kitúrt gombát előszeretettel el is csemegézték, így ma már inkább kutyákkal kerestetik, mivel azoknak a szaglása sokkal kifinomultabb, és nem utolsósorban nem eszik meg a kiásott gombát sem.
A szarvasgomba alapvetően fűszerként ismert, ráadásul igen aromás és intenzív illattal bír, így egészen kis mennyiséget szoktam belőle felhasználásra javasolni.
A szarvasgomba-kivonathoz szerencsére nincs szükség egész gombafejekre vagy gombadarabokra: mindössze a gomba tisztításakor visszamaradó héjra és nyesedékre, ebből készül ugyanis a mennyei esszencia.
A korábban említett maradványokat vágjuk minél vékonyabb szeletekre, majd tegyük egy tálba.
A felszeletelt gombanyesedéket öntsük fel Madeira borral, éppen csak annyira, hogy a bor ellepje. Ezután néhány csepp francia Armagnac pálinkával.
Ha minden összetevő már a gombával telt tálban van, fóliával takarjuk le, és egy napig hagyjuk állni, hogy összeérjenek benne az ízek.
Másnap jön a párlatkészítés utolsó mozzanata, amihez nem elegendő egy egyszerű szűrő.
Készítsünk elő és fektessünk a szűrőbe egy gézlapot vagy egy kendőt, hiszen csak ezen keresztül leszűrve lesz kristálytiszta a párlatunk.
Ezután a leszűrt esszenciát töltsük kisebb üvegekbe, és akár a hűtőben, akár a fagyasztóban is hosszú ideig gyönyörködhetünk benne.
A szarvasgomba-kivonat, amely az úgynevezett macerációval készül – ez annyit jelent, hogy az előállításához hideg folyadékot használunk fel, és akár több napon át is állni hagyjuk benne jelen esetben a szarvasgombát –, kiváló kiegészítője lehet számos mártásnak.
Fotók forrása: Getty Images
@sobors.hu