Így készül az igazi japán tempura: pofonegyszerűen összeállítható
Cikkek
Habkönnyű túrógombóc, ahogy a nagyi készítette: így nem fog szétesni főzés közben
Krémes, fahéjas sütőtöklekvár: szinte semmi munkával készül
Ropogós
Hamis túrókrém kölesből: citromhéjtól lesz aromás
Pofonegyszerű forró fehér csoki: 3 hozzávalós recept
Mogyorós-csokis keksz a sütisdobozba: dupla adaggal indíts
Így készül a legkrémesebb gombás rizottó: kiadós és ízletes
Készíts kimchit pár egyszerű lépésben: ízbomba kísérő
Amennyire bonyolultan hangzik elsőre, olyannyira egyszerű, ugyanakkor remek ízt ad a bundázott ételeknek.
A tempura, bár japán ételként terjedt el, eredetileg a portugáloktól származik, akik a 16. században megalapították Nagaszakit. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a tempura bölcsője végül is Japán lett.
Hogy miért írtuk korábban, hogy ez egy étel? Nos azért, mert a tempura szó nem csupán az eljárást hordozza magában, hanem az elkészült fogást is.
Miből áll a tempura?
A tempura egy palacsintatésztába forgatott, majd forró olajban kisütött fogás, aminek az alapja a japánoknál általában hal vagy zöldség szokott lenni. Természetesen húsokhoz is felhasználható, például csirkemellcsíkokhoz.
Az eredeti tempura palacsintatésztája annyiban különbözik a miénktől, hogy a japánok nem tesznek bele sem olajat, sem tejet. Illetve vízből sem szódát, hanem csakis szénsavmenteset használnak. A japán változat mindössze 4 összetevőből áll: só, víz, liszt és tojás.
Természetesen az új hullámos tempurába már kerül olykor olaj, sütőpor és fűszerek is.
Így készül a tempura
Arányaiban a tempuráláshoz kb. 30 dkg liszt, 3 dl jeges víz – ez azért fontos, mert sütés után ettől lesz igazán ropogós és kérges a tészta –, 1 db tojás és 1 csipet só szükséges.
Szinte percek alatt elkészíthető a tempura: a lisztet szitáljuk egy nagy üvegtálba, ezután üssük rá a tojást, hintsük meg a csipet sóval és adjuk hozzá a jeges vizet is. Az egészet egy habverővel vagy keverőkanállal finoman keverjük össze úgy, hogy a magyaros palacsintatésztánkkal ellentétben nem a teljesen homogén, csomómentesség legyen a cél, hanem hogy a felületén egy kicsit lisztes maradjon.
Ha ezzel elkészültünk, már mehetnek is bele a zöldségek vagy a rákok, aztán 2-3 perc a forró olajban, és szervírozhatjuk is a tempurált falatokat.
Érdekesség, hogy a japánok a klasszikus tempurát még nem sima étolajban vagy repceolajban sütötték ki, hanem szezámolajat vagy teamagolajat használtak hozzá. Természetesen utóbbiakat ma már igencsak aranyárban mérik, így kézenfekvőbb és megfizethetőbb megoldás, ha mi otthon napraforgóolajjal készítjük el ezt a ropogós fogást.
Fotók forrása: Getty Images