Helyettesíthetjük szódabikarbónával a sütőport? Ez a fő különbség a kettő között

Egyes receptek a sütőporra esküsznek, mások a szódabikarbónára. Mi a különbség köztük, hogyan hatnak?

Ha elfogyott a sütőpor használhatunk helyette szódabikarbónát? És fordítva? Elég gyakori eset, hogy nagy lendülettel vetnénk bele magunkat a sütésbe, amikor rájövünk, hogy nincs otthon sütőpor vagy a szódabikarbóna. Mitévők legyünk, kicserélhetjük a kettőt?

Mindkét anyag térfogatnövelő szerként működik, mindkettőt könnyű használni, mindkettő a tészta állagát javítja, könnyűvé, légiessé teszi, de azért vannak köztük különbségek.

Miből áll a szódabikarbóna, hogyan működik?

A szódabikarbóna nem más, mint nátrium-hidrogén-karbonát, vagyis nátrium-bikarbóna, avagy egy enyhén lúgos, vízben oldódó só. A szódabikarbóna egy bázisanyag, tehát kell mellé egy másik anyag, amivel reakcióba lép. Savas közegre van szüksége, amely hatására lebomlik, és az eközben keletkező vízgőz és szén-dioxid lazítja, felemeli a tésztát. A reakció a tészta bekeverése közben kezdődik el, ezért ne sokat várjunk a sütéssel. 

Miből áll a sütőpor, hogyan működik?

Ezzel szemben a sütőpor a következő anyagokat tartalmazza: nátrium-hidrogén-karbonátot, vagyis magát a szódabikarbónát, valamilyen savhordozót, általában difoszfátokat, amelyek reakcióba lépnek a szódabikarbónával, így a szén-dioxid felszabadulását segítik, illetve keményítőt vagy lisztet, amely felszívja a folyadékot, hogy a másik két anyag ne tudjon egymással reakcióba lépni a felhasználás előtt.

Nedvesség hatására a szódabikarbóna és a sav reakcióba lép egymással, így víz és szén-dioxid keletkezik. A szén-dioxid egy része akkor keletkezik, amikor nedvesség éri a közeget, a másik melegedés közben szabadul fel, tehát a sütőpor dupla hatású. Fontos, hogy ne tároljuk párás helyen, mert akkor reakcióba léphetnek az összetevők, és a tésztában már használhatatlan lesz. 

Sütőpor helyett szódabikarbóna?

Mivel a sütőporban is van szódabikarbóna, ezért természetesen lehet helyettesíteni egyiket a másikkal, de a szódabikarbóna erősebb anyag, ezért kevesebb is elég belőle, kb. a sütőpor mennyiségének 1/3-a, akár 1/4-e. Viszont csak akkor használjunk szódabikarbónát, ha a recept tartalmaz valamilyen savas anyagot. Savas anyag lehet tejföl vagy joghurt - például a tej egy részét helyettesíthetjük ezzel-, méz vagy kakaópor, melasz, citromlé. Sós tészták esetén vajkrém, sajtkrém, ecet stb. Ha alapból nincs ilyen a receptben, akkor 1/2 teáskanál szódabikarbónához adjunk 1 teáskanál citromlevet. 

Szódabikarbóna helyett sütőpor?

Fordítva is működik a dolog, viszont az arányok is megfordulnak, a sütőpor mennyiségét a 2-3x-osára kell emelni, hogy ugyanaz legyen az eredmény, mint szódabikarbónával. Mivel a sütőpor alapból tartalmaz szódabikarbónát és savhordozót is, nincs szükség savas alapanyagra a tésztához. 

Az arányok nemcsak akkor fontosak, mikor felcserélnénk a két térfogatnövelő szert, hanem akkor is, mikor csak az egyikkel sütünk. Általánosságban 300 g liszthez 1/2 teáskanál szódabikarbóna kell, míg 100 g liszthez 1 teáskanál sütőpor. 

Hibalehetőség

Előfordulhat, hogyha szódabikarbónát használunk, a végén kellemetlen, fémes utóíze lesz a tésztának. Ha a tészta nem tartalmaz savas anyagot vagy túl sok szódabikarbónát teszünk a tésztába, akkor nincs minek lebontania a nátrium-hidrogén-karbonátot, így az hő hatására kezd el lebomlani, és nátrium-karbonát, víz, illetve szén-dioxid lesz belőle. A furcsa mellékízért ilyenkor a nátrium-karbonát, vagyis a mosószóda felelős, ami nem is feltétlen a legegészségesebb.

A sütőpor és a szódabikarbóna szavatosságát is könnyedén leellenőrizhetjük, mert ha túl sokáig vagy nem megfelelő körülmények között tároljuk őket, veszthetnek a hatásukból. A szódabikarbónára tegyünk pár csepp ecetet, ha habzik, tökéletes. A sütőporra pár csepp vizet, ha reakcióba lépnek, kiváló a minősége. 

Fotó: Getty Images