Macesz és csülök találkozása a bulinegyed közepén - Megnyitott a Dobka

Új néven, de a régi csapattal nyitott meg újra a Dobka, ahol minden nemzet konyhájának a kedvelői megtalálják a szájuk íze szerinti fogásokat.

Egészen megilletődve léptem be a Dob és a Kazinczy utca sarkán lévő Dobka Bistro ajtaján, hiszen az elmúlt három hónapban nem jártam sem étteremben, pláne nem közösségi eseményen. A korábban Cupákos néven ismert étterem már márciusban tervezte a nyitást, de a járvány közbeszólt. Szerencsére most már tudnak fogadni vendégeket, hogy bemutassák, hogyan újult meg ez a korábban erősen magyaros konyhát vitt étterem. 

Az étlap kínálatából rögtön látszik, hogy a Dobka nem követ szigorúan semmilyen irányzatot, inkább különböző nemzetek konyháinak kínálatából igyekszik a legváltozatosabb ízeket az étlapra tenni. Olyan ez, mintha mindennap megkérdezném a gyerekeimet, hogy mit szeretnének vacsorázni és teljesen követném a kívánságaikat. Épp ezért is akadt meg a szemem az étlapon a gyerekmenünél a sajtos-tejfölös tésztán, nálunk az szinte felülmúlhatatlan kedvenc.

Szezonalitás és nemzetek konyhája

A Dobka séfje, Tasnádi Ákos a változatos menükínálat mellett a szezonalitásra is ügyel, így a kínálat is ennek jegyében változik. Ők örömfőzésnek hívják, pedig egész egyszerűen csak arról van szó, hogy a csapat sokat ötletel és ennek mentén alakítják ki a menüt. Az ételek pedig a világ minden tájegységét tükrözik, a távol-keleti ízvilágtól kezdve az olaszos ízeken át egészen - a környék szellemiségéhez igazodva - a zsidó konyháig. Természetesen az előd, a Cupákos is otthagyta a névjegyét az étlapon, sokak kedvencét, a csülköt most is megtaláljuk a bisztró étlapján. 

Magyaros konyhából nemzetközi konyha

A Dobkában sikerült az étlap összes jellegzetes fogását megkóstolni, így bizton állítom, hogy minden konyha kedvelője megtalálja a számítását. A már-már klasszikus előételnek számító tatárbeefsteak-kacsamáj párossal indítottunk, előbbihez kovászos kenyér, utóbbihoz zöld alma járt. Nekem mindkettő nagy kedvencem, így csak elfogultsággal tudnék nyilatkozni, mindenesetre ezt a két előételt nagyon ajánlom.

A meglepetés számomra a leves volt, amely egy ramen alapú zöldségerőleves volt wakaméval, amelybe maceszgombócot főztek. A maceszgombóc a gyengém, ők a gyömbéresebb ízvilágot kínálják, és külön pozitívum, hogy frissen tört maceszból készítik. 

A tésztaételek kedvelőinek érdemes megkóstolniuk a királyrákos házi tésztát szárított paradicsommal és édes chilis sajtkrémmel, ami a maga egyszerűségében hozza a kötelezőt. A főfogásként tálalt kacsamellet vörösboros cseresznyével és arancinivel tálalva szintén érdemes kipróbálni. Ahogy korábban említettem, a Dobka a kedvenc magyaros fogásokat átvette a Cupákos étlapjáról, így a csülköt is, amelyet burgonyapürével és savanyított zöldségekkel tálal. Nem egy könnyed fogás, de amíg nincs itt a kánikula, érdemes megkóstolni. 

Miután gyakorlatilag végigettük a menü jellegzetes fogásait, kicsit tartottam tőle, hogy marad-e hely a desszertnek, amellett, hogy alapszabály, hogy az édesség külön gyomorba megy, mégis voltak fenntartásaim. Szerencsére a legkönnyedebb desszertet kóstolhattuk, a kókusztejes mahlabit kakukkfüves crumble-lel és sárgabarackkal. 

Az ételekhez természetesen gondosan válogatott borok is járnak. Az étterem most inkább a hazai borászok boraiból válogat, ezzel is segítve őket. 

Az esemény után mintegy levezetésként kerékpárral körbetekertem a most teljesen más arcát mutató bulinegyeden, majd elhatároztam, hogy többször fogok erre járni és mindenképpen útba ejtem a Dobkát is. Mondjuk egy sajtos-tejfölös tésztára a gyerekekkel. 

Fotó: Szász Eszter / Sóbors