6 magyar, aki megváltoztatta a világ étel- és italkultúráját Amerikától Dél-Afrikáig

Büszkék vagyunk tudósainkra és feltalálóinkra, de kevesen tudják, hogy a konyhaművészetben is sokat köszönhet nekünk a világ.

Magyar tudós terjesztette el a szóját a nyugati világban, magyar gróf honosította meg a szőlőt és a bort Kaliforniában és magyarok játszották a főszerepet az amerikai csúcsgasztronómia kialakulásában. Összeállításunkban 6 magyar étel- és italúttörőt mutatunk be.

Több műsort szentel az étel- és italkultúra történetének 2020-ban a HISTORY. Először az Ételek, amelyek megváltoztatták a világot című kétrészes sorozatot sugározza a csatorna, amely az amerikai élelmiszeripar olyan úttörőinek sikertörténetét mutatja be, mint a kukoricapelyhet kitaláló Will Kellogg, a ketchupmágnás Henry Heinz és a McDonald’s fivérek. Az első rész ismétlése ma, február 5-én 16:15-kor látható.

Ebből az alkalomból összeszedtünk hat magyar újítót, akik szintén nagyban hozzájárultak az étel- és italkultúra fejlődéséhez Amerikától Dél-Afrikáig.

1. Haraszthy Ágoston (1812–1869): a kaliforniai bor atyja

Ő volt az egyik első magyar, aki Amerikában telepedett le. Nemesi sarjként Bács megye követe volt a reformkori országgyűlésben, de vonzotta az Újvilág. Először Wisconsinban próbálkozott, majd 1848-ban Kaliforniába költözött. San Diego seriffjének választották, tagja volt az állam első törvényhozásának, de a leginkább azért tisztelik, mert ő tette le a ma már világhírű kaliforniai szőlő- és borkultúra alapjait. Több mint 300 európai szőlőfajtát honosított meg itt, az általa alapított Buena Vista pincészet ma is működik Sonomában.

2. Berczeller László (1855–1955): a szójabab megszállottja

A gazdag zsidó családból származó orvosprofesszor az éhezés felszámolásáért küzdött. 1913-ban egy berlini japán étteremben találkozott először a keleti konyha egyik fő alapanyagának számító, de Európában ismeretlen szójával. Később kifejlesztette a szójatejet, szójalisztet és az olcsó szójatartalmú kenyeret. Szabadalmait gátlástalanul bitorolták, főleg a náci Németország, amely katonái élelmezéséhez használta a szóját. 1955-ben, megborult elmével, nyomorban, egy franciaországi szegényházban halt meg.

3. Szathmáry Lajos (1919–1996): az első tévészakács

A román hadsereg elől menekülő erdélyi családban egy vonaton született. Pszichológiából doktorált, majd 1951-ben New Yorkba emigrált. Konyhákon dolgozott, majd egy chicagói cégnél fagyasztott és csomagolt készételeket fejlesztett ki, amelyek a NASA is felhasznált. The Bakery néven saját éttermet alapított, amely évtizedekig a város egyik legnépszerűbb helye volt. Ő volt az első celebszakács Amerikában: reklámokban szerepelt, megszámlálhatatlan rádiós- és több száz tévés fellépése volt, többek között Oprah Winfrey műsorában is.

4. Láng György (1924–2011): az amerikai csúcsgasztronómus

A II. világháború alatt megszökött egy kényszermunkatáborból, és úgy próbálta menteni az életét, hogy zsidó létére csatlakozott a nyilasokhoz – ahol is zsidókat mentett. 1946-ban Amerikába emigrált, ahol séfként majd étteremvezetőként futott be karriert. A New York-i Four Seasons egyik alapítója – ez volt az első amerikai csúcsétterem, ahol szezonális menüt kínáltak, nem franciául, hanem angolul írták az étlapot, amerikai borokkal párosították a fogásokat, és Mark Rothko világhírű absztrakt festőt kérték fel a vendégtér kidekorálására. A rendszerváltás után hazatért, megvette és új életre keltette a Gundel éttermet.

5. Kövi Pál (1924–1998): focistából az elit vendéglőse

Agrármérnök és focista, aki 1947-ben emigrált, és miközben az AS Romában játszott, éttermet vezetett az olasz fővárosban. Később New Yorkba költözött, és 1966-ban Margittai Tamással ő vette át Láng Györgytől a Four Seasonst. Közel húsz évig vezették az éttermet, ezalatt az elit törzshelye volt az idősebb Bushtól Kissingerig, Muhammad Alitól Peléig, Woody Allentől Kurt Vonnegutig. Az erdélyi konyhát is kutatta, 1980-ban adta ki Erdélyi lakoma című szakácskönyvét.

6. Pongrácz Dezső (1924–1985): afrikai pezsgőpionír

A Budapesten szerzett borászati diploma, szibériai hadifogság és az 1956-os forradalom után egy namíbiai farmra került nemesi kapcsolatai révén. Innen tette át a székhelyét Afrika legjelentősebb borvidékére, Fokföldre. A Stellenboschi Egyetem professzoraként sokat tett a helyi borkultúra megújításáért, tankönyveit ma is használják. Ő honosította meg a chardonnay-t, a pinot noirt és a sauvignon blanc-t Dél-Afrikában, valamint a champagne-i módszerrel folytatott pezsgőkészítést is. A nevét viselő pincészet ma is működik.

Fotók: Wikimedia Commons, Cover: Getty Images