Nem a te hibád, ha nem szeretsz egy ételt, hanem a génjeidé - Ez az ízlelés biológiája

Egyikünk imádja, másikunk utálja, van, akit bizonyos ízekkel sírva lehet fakasztani, míg más megőrül értük, miért van ez?

Tatu és Patu, a legviccesebb gyerekkönyvfigurák, kicsit olyanok, mint az űrlények, mégis nagyon hasonlítanak sokunk gyerekeire vagy épp saját gyerekkori másunkra. 

Ők találják fel az úgynevezett fújosétel-kijelzőt, amely nagyon okos találmány. Minden mazsolától, olajbogyótól vagy répától irtózónak szüksége lenne rá, hogy még az étel kóstolása előtt jelezze valami egy potenciális veszélyforrás jelenlétét. De vajon miért van az, hogy míg egyikünk annyira imádja a friss koriandert, hogy bokrokban legelné legszívesebben, addig a másikunk rosszul van tőle és szappanízűnek érzi? Sok más alapanyaggal is hasonló a helyzet.

A koriander életet, frissességet ad nagyon sok ételnek a pho levestől kezdve az indiai dahlokon át egészen a mexikói guacamoléig. Én és sokan mások is úgy vannak vele, hogy képesek a város másik felére átutazni érte, ha olyan napjuk van. Más viszont megőrül tőle és órákig képes piszkálgatni az ételt, míg az utolsó aprócska zöld levéldarabot is ki nem túrja az adott fogásból. 

Mások vagyunk

Nem érdemes ilyesmiért kinevetni valakit vagy finnyásnak nevezni, mert ugyanúgy nem tehet róla, mint arról, milyen színű a haja vagy a bőre. A koriandert kedvelők egy gén hatására kevésbé érzékenyek a növényben található hatóanyagra, mint azok, akik utálják. Azokon a területeken, ahol gyakrabban használják ezt a fűszert, ritkábban fordulnak elő az érzékenyebb genetikájúak, tehát hosszútávon valószínűleg hozzá lehet szoktatni magadat az ennyire utált ízekhez is. Ha viszont büszke vagy koriandergyűlölői életstátuszodra, még csoporthoz is csatlakozhatsz.

Keserű zöldségek

Kelkáposzta, kelbimbó, fodros kel, brokkoli - sokan már a szaguktól is rosszul lesznek, ők a szuperízlelők. A jelenséget ugyanúgy egy gén okozza, amelynek hatására a keserűt ezerszer erősebbnek érezheted, mint a toleránsabb vagy kevésbé erősen ízlelő társaid. Ne kergesd hát szuperízlelő gyereked kelbimbóval az asztal körül akkor sem, ha te magad imádod. 

További kutatások

A fenti megállapítások nyomán rengeteg további kutatás van folyamatban az ízlelés genetikájával kapcsolatban, de annyi következtetést már ebből is le lehet vonni, hogy nem érdemes elítélni a másik étkezési szokásait, nem biztos, hogy pózból vagy puszta fújolásból nem eszik meg valamit, amit te jó szívvel tettél elé.

Fotók: Getty Images, Ács Bori