Tényleg jó ötlet a fagyi? Bevált tippek mandulaműtét után

Pont egy éve vették ki az ovis kisfiam orr- és garatmanduláit, amit tíz brutálisan nehéz nap követett, különösen, ami szegény torokfájós gyerek etetését és itatását illeti. Elképesztő mennyiségű ötlettel próbálkoztam és kísérleteztem akkoriban, most megosztom a sorstársakkal, mi működött és mi nem.

A műtét előtt gondos anyukaként hosszasan gyűjtögettem az ötleteket és tippeket, mivel etessem-itassam a műtétből lábadozó gyereket, de mint szinte minden esetben, itt is a magunk útját bejárva kellett megtalálnunk a működő módszereket.

Nagyon hideg víz

A kórházban a műtét után sokáig csak inni szabad, még akkor is, ha először éhesnek tűnik. Mivel szegénynek nem csak a torka fáj, de az altatástól hányingere is van, ez kész megpróbáltatás a számára. Pedig fontos a folyadék, mert a toroksebeket nedvesen kell tartani. Millióféle italt kipróbáltunk az almaleves víztől kezdve a sima vízen át a teáig, de semmi nem jött be neki igazán, az viszont valóban sokat segített, ha a folyadék nagyon hideg volt. Az első időkben tehát egyetlen dolog működött: a jeges víz, az is tízpercenként egy korty formájában. Itt muszáj volt valami motivációs rendszert bevezetni, például kisvakondonként egy korty víz és így tovább.

Híg ivójoghurt

A hányós első nap leteltével rátaláltunk arra az alapra, ami a következő tíz napot meghatározta. Addig nem ismerte a pici, kapszulaformájú ivójoghurtokat, de már a kiszerelés is annyira csábító volt, hogy onnantól kezdve voltaképpen tíz napig ezekkel élt együtt. Ez az italforma pedig nagy teret adott a kísérletezésnek, már otthon elkezdtünk együtt próbálkozni különböző házi verziókkal, banánnal, almalével kevertük a joghurtot, mert a savasabb gyümölcsök marták a sebeit. 

A fagyi sem mind működik

A kórházból hazaérve az első dolgunk volt, hogy feltöltöttük a fagyasztót fagyival, de a tömény jégkrémek nem estek jól neki, ezért ráálltunk a banánfagyira, amit viszont imádott. A fagyasztott banán aprításával készülő nice-creameket aztán mogyoróvajjal, csokival, mindenfélével turbóztuk, és a lelkiismeretem is jobban ki tudott békülni a banános monodiétával, mint a bolti jégkrémekkel.

A szilárd ételek

Alapszabály, hogy műtét után tíz napig, míg a seb le nem válik, nem ehet semmit, ami durva felületű és felkarcolhatja a torkát. Ugyanakkor vigyázni kell a fűszerekkel és a savakkal is: a puha főzelékek például tök jól működnek, de a fokhagyma és a bors tiltólistás adalékok, ahogy ecet sem mehet a tökfőzelékbe. Ebbe a verzióba nem is kell, többször visszatérő ebéd volt a lábadozás idején. Gyakran kapott pempőket, például egyszerű zabkásákat, tejberizst, tejbegrízt is, amiket szerencsére mind nagyon szeretett, de arra figyelni kellett, hogy ne legyen forró, mert az nem esett jól a torkának. Ezen elvek mentén nem meglepő módon a krémtúrók, pudingok és joghurtok is számtalanul csúsztak le a lábadozás második időszakában a sebes torkon.

A meglepő megoldások

Voltak olyan ételek, amik meglepő módon működtek, amik puhák, mégis szilárdak voltak. Bizarrul hangzik, de a kézenfekvő csigatésztás húsleves mellett jólesett neki az üres spagetti is, mivel könnyen csúszott a torkán. A lábadozás későbbi szakaszában a kenyeret is megette, de csak a puha belső részét és kizárólag vastagon megkent sajtkrémmel. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy a kórházban ízlett neki a stefánia vagdalt, és otthon is kérte, csináljak ugyanolyat, de persze nehéz volt pont ugyanúgy rekonstruálni, aztán rájöttem, hogy a rengeteg zsemle volt az eredeti titka. 

Fotók: Ács Bori/Sóbors