Ellenállhatatlanul finom csirkefasírt: kívül ropogós, belül szaftos és ízletes

Egyszer már meséltem, mennyire nem kedvelem a fasírtokat - jobban belegondolva, a darált hústól van egy kis fóbiám. Pedig sok finom étel készül ebből, köztük a fasírt is. A testvérem nagyon szereti a vagdaltat és persze a csirkehúst. Sokan vagyunk ezzel így, fasírtot mégsem szokás csirkéből készíteni, mondván, nem olyan szaftos, nem vagdaltnak való. Én ezzel nem értek egyet. Szerintem a világ legfinomabb fasírtja csirkemellből készül, de nem a megszokott módon.

Mivel nálunk a fasírt kelendő, de én nem rajongom a darált húsért, úgy döntöttem az egyik főzésem alkalmával, hogy csirkemellfilét fogok használni, nagyon apróra kockázom, bátran fűszerezem, olajon dinsztelt hagymát is keverek hozzá, majd kis gombócokat formálva zsemlemorzsába forgatom és aranybarnára sütöm. Az így készült húspogácsa annyira finom, hogy szó szerint eteti magát. Kínálhatjuk főzelékek, de bármilyen köret mellé, még szendvicsbe is kerülhet.

Igaz, ez nem egy megúszós étel. Idő, amíg a húst összekockázzuk, fűszerezés után hagynunk kell állni a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek és a formázás is könnyen menjen. Na jó, őszinte leszek, mérgelődni fogunk a formázás során, nem tagadom, de miután kisül a fasírt és megkóstoljuk, el is feledjük azt a sok munkát, ami az elkészítésével járt. Nagyon finom, szaftos, új értelmet ad a fasírtnak.