Klasszikus Stefánia-szelet új köntösben: könnyedén szállítható ebéd

Bátor ember! Még mindig tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor egy életre megutáltam a fasírtot. Egy igazi filmmániás családba születtem, apukámnak óriási VHS gyűjteménye volt, művészi szinten szervezte meg a családi filmes esteket, amiknek a mai napig hódolunk.  Az egyik ilyen alkalom főszereplői Nicolas Cage és Bridget Fonda voltak, a Sorsjegyeseket néztük. Még a film elején Cage meglátogatja azt a kis étkezdét, ahol Fonda pincérnő, és rendel tőle egy fasírtos szendvicset. Ekkor a pincérnő döbbenten ránéz és megjegyzi: „Maga aztán bátor ember." Talán nem pont szó szerint idéztem, de valami nagyon hasonlót mondott.

Ez a megjegyzés nem hagyott nyugodni, meg is kérdeztem apukámat, mire célzott az a pincérnő. Apa rám nézett és Fondával egyetértve helyeselt. „Hát, tudod kislányom, tényleg nem ajánlott fasírtot rendelni az éttermekben. Van az az elterjedt mendemonda, hogy a szakács, amit csak a konyhában talál ledarál, majd fasírtként felszolgál. Sosem tudjuk meg, mi is van pontosan benne.”

Hosszú-hosszú évekig rettegtem a fasírttól, éttermekben tudatosan kerültem, mindig eszembe jutott az a bizonyos filmjelenet és amit apukám mondott. A testvérem, velem ellentétben, imádja a fasírtot, ezért elég gyakran készítem neki, de mindig próbálok valami újat alkotni. Így esett áldozatomul a híres Stefánia-fasírt, amit tepsiben, rétegezve, sok finomsággal töltök meg. Becsapós egyben sült, látványra úgy tűnhet, süteménnyel van dolgunk, ebben áll a különlegessége.