
Omlós tésztájú, csupa csoki ischler: piros és sárga lekvárral is finom

Cikkek


Eredeti répatorta recept: a legjobb dolog, ami történhet veled és a répával

Hagyományos kaszinótojás: vajtól és majonéztől krémes a töltelék
Ropogós

Sajtos, majonézes zöldborsósaláta: pirult szalonna gazdagítja

Mennyei citromos kókuszgolyó: rögtön dupla adaggal készítsd

Egytepsis, pácolt csirkemellfalatok: a körettel sem lesz gondod

Tudod, milyen ételek mellé illik a rosé? Mutatunk néhány fantasztikus fogást

Selymes mascarponés, tejszínes eperkrém: bármilyen sütibe kerülhet
Az ischlerről nekem a gimnáziumi büfé jut eszembe, a kicsöngetés utáni rohanás, hogy lehetőség szerint elsőnek érjünk le, hogy vehessünk magunknak ischlert, ami szerintem itt volt a legjobb a városban.
Szerintem azóta sem ettem olyan finomat, mint ott, lehet, hogy az emlékek szépítették meg, de más is rajongott érte. Nem tudom, mi volt annak az ischlernek a titka, arra emlékszem, hogy "piros lekvár" volt benne, úgyhogy egy ideig csak az ilyen ischlert voltam hajlandó megenni.
Az ischler története
Az ischler csokoládékrémmel bevont, töltött, omlós tésztapárból készült kerek sütemény. Több változata ismert: van, amelyik kizárólag csokoládéval készül, de lekváros és habos változatai is léteznek. A süteményt először egy Richard Kurth nevű cukrász készítette el az 1950-es években a Bad Ischl fürdővárosban lévő, ma is működő Zauner Cukrászdában.
A finom ischler titka
A cukrászdákban óriási különbség van az ischlerek minősége között, bevallom, nagyon kevés helyen ettem jót. A "kedvencem" a gyerekek iskolája melletti pékségben kapható, malomkerék nagyságú, teljesen száraz változat, szerintem bevonómasszával készítve. Nagyon sok múlik a csokoládé minőségén, a tészta puhaságán, a lekvár mennyiségén, és ha ezek nincsenek megfelelő arányban egymással, nagyon el tudják rontani a sütemény ízét.
Az, hogy milyen lekvár kerüljön bele, tényleg csak ízlés kérdése, a lényeg, hogy savanykás legyen. Én azóta is a pirosat szeretem, sőt, a gyerekeim is, és egy gyors körkérdést követően megállapítottam, hogy a barátaim is. Ha vásárolok, meg is szoktam kérdezni, hogy milyen lekvár van benne. A másik sarkalatos pont a csokoládé, itt is elsődleges szempont a jó minőségű, magas kakaótartalmú változat.
Ischler

Hozzávalók 4 adaghoz
tészta
- 600 gramm liszt
- 200 gramm vaj
- 100 gramm zsír
- 150 gramm porcukor
- 1 csipet só
- 1 teáskanál fahéj
- 200 gramm lekvár (barack vagy málna)
máz
- 300 gramm étcsokoládé
Elkészítés:
A liszt egy részét darált dióra cserélhetjük, ebben az esetben 450 gramm liszt, 150 gramm dió legyen az arány. A zsírt kihagyhatjuk, de akkor 300 gramm vajra van szükség.
A hozzávalókat gyúrjuk össze - a lekvár kivételével. Fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, különben a kezünk melegétől megolvad a vaj, nehezen áll össze a tészta, sütéskor pedig szétesik. Ha kész, csomagoljuk be folpackba, és pihentessük egy órát a hűtőszekrényben.
Tegyük enyhén lisztezett deszkára, és nyújtsuk körülbelül fél centiméter vastagra. Óvatosan dolgozzunk a tésztával, repedhet, szakadhat, de legyünk türelmesek.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Sütikiszúróval készítsünk köröket, tegyük egy sütőpapírral bélelt tepsire, és 8-9 perc alatt süssük meg a korongokat. Hagyjuk kihűlni őket, majd töltsük meg lekvárral, és ragasztgassuk össze őket. Közben olvasszuk meg a csokit, majd a korongokat mártsuk bele. Amikor megdermed, tegyük dobozba, és próbáljuk meg nem azonnal megenni.
Fotó: Szász Eszter/Sóbors