Klasszikus karácsonyi kedvenc: omlós, lekváros linzer a nagyi régi receptje alapján

A sütemény a gyengém, gond nélkül elélnék az édes finomságokon. Szeretem a magyar desszerteket, szerintem semmi sem veheti fel velük a versenyt. Olyan sokszor halljuk, milyen finom a tiramisu, az olaszok kávés desszertje, vagy a macaron, a francia csoda, amelyek tényleg isteniek, de hazánk cukrásztermékeiről se feledkezzünk meg. Van nekünk roppanós tetejű dobos tortánk, csupa csoki Rigó Jancsink, illetve - a cikk főszereplője - baracklekvárral töltött linzerkarikánk.

Nem osztrák a linzer

A porcukorral meghintett, legtöbbször virágformára kiszaggatott aprósütemény sokunk nagy kedvence. Ez az omlós tésztájú édesség hazánk legrégebbi cukrászdájában, a Ruszwurmban született. A nagy múltú cukrászda még ma is üzemel a Budai Várban, a Szentháromság utcában. A sokat megélt falak között igazi élmény vár ránk, mennyei sütemények, de az épület berendezése és hangulata is a régi időket idézi, mindenképp érdemes ellátogatni ide, átadni magunkat az édes élvezeteknek, kicsit megpihenni és megízlelni a régmúlt időket.

A mamám karácsony közeledtével mindig sütési lázban égett, a linzer decemberben többször is az asztalra került. Mama linzerje attól volt különleges, hogy vaj helyett zsírt tett a tésztába és mindig házi készítésű baracklekvárral töltötte meg.

Az én változatomban a zsírt vajra cseréltem, és kevesebb cukorral készítem, a lekvár úgyis elég édes. Míg ma gyakran tesznek a tésztába reszelt citrom- vagy narancshéjat, én kihagyom belőle. Amit viszont nem szabad kihagyni, az a tészta pihentetési ideje, 1-2 óra folpackba csomagolva a hűtőben. A linzer másnap a legfinomabb, tároljuk fedett, mutatós dobozban.