A menzás tejbegríz titka: az sem mindegy, mekkora adagban készíted

A menzás tejbegríz a gyermekkor íze és állaga, maga az emlékbetörés. A többségnek ez csupa szép és jó, de nyilvánvaló, hogy akadnak olyanok is, akiknek maga a poszttraumás stressz a menzán kínkeservesen letolt ebédek emléke.

Ez a rövid eszmefuttatás inkább azoknak szól, akik kedvelték ezt a klasszikus étket és néhanapján még az is megfordul a fejükben, hogy jó lenne újra átélni ezt a semmihez sem fogható élményt. A menzástejbegríz-hatás azonban - sajnos - nehezen rekonstruálható.

Hipotézisem szerint a konyhás nénik és a kifőzdei szakácsok egy titkos szabadkőműves csoport tagjai, ők őrzik a tejbegríz-titkot, amit soha nem árulhatnak el senkinek. Kiszivárogtatnak néha egy-egy tippet és trükköt, de a pontos receptúrát a mai napig nem hozták nyilvánosságra. Az alább rendszerezett információmorzsák konyhás nénik unokáitól, internetes fórumokról, kísérletező kedvű konyhai alkimistáktól származnak.

Csak semmi luxus

Gyerekkoromban, amikor beteg voltam, mindig tejbegrízt kértem anyukámtól. Titkon abban reménykedtem, hogy egyszer majd olyan lesz a végeredmény, mint amilyet a menzán adnak, de soha nem lett olyan. Túl sűrű volt, vaníliás, és gyanítom, még egy kevés citromhéj is került bele. A drága asszony a legjobbat akarta és valószínüleg pont ezzel rontott el mindent.

A menzás tejbegríz nem piperkőc ínyencség, sokkal inkább a gasztronómia sajátos féregnyúlványa. Egy felfoghatatlan szintézis, ami úgy jó, hogy nem az. Az alapanyagok minősége itt nem játszik. Mindenből a legolcsóbb, mondjuk úgy a leggazdaságosabb lesz a jó választás. Fontos továbbá, hogy csak az alapösszetevőkkel operálhatunk. Bármilyen változtatás, extra hozzávaló helyrehozhatatlanul károsítja az összhatást. Felejtsük el a vaníliás cukrot, a vajat, az alternatív édesítőket, a tönköly darát, a növényi tejeket, a minőségi kakaót. Ezekkel sohase lesz menzás a tejbepapi.

A kevesebb több

Adott esetben ez nem igaz. Sőt, hatványozottan nem. Egyes számú trükk: a grízt jó sokáig, mondhatni szét kell főzni, úgyhogy már az elején - mikor még hideg a tej - tegyük a fazékba. Ez legyen az alap. Kettes számú trükk: gondolkozzunk nagyban. A menzás tejbegríz utánozhatatlan állagához az is hozzájárul, hogy hatalmas adagokban készítik el. Magam se értem, hogy lehet ez, de a kis lábos méreteihez arányosan igazított adagolás nem hozza ugyanazt az eredményt. Ha tehát nekiállunk, akkor készüljünk úgy, hogy az 5 literes húsleveses fazékban nagy mennyiségben készítjük majd el gyermekkori rajongásunk tárgyát. Ha úgy adódik, akár vendégeket is hívhatunk, mert ugye jóból is megárt a sok.

A pszichológiai hadviselés

Nem tudom, mi a helyzet mostanság, de anno az én ovimban és sulimban a menzán nem mérték túl bőkezűen se a tejbegrízt, se a kakaót. Következésképpen nem kellett tartanunk a túladagolástól, és gyanítom, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ott kapott tejbegrízt oly nagy becsben tartottuk.

Nyilván nem a magas előállítási költségek végett adtak belőle olyan keveset. Összeesküvést sejtek. A globális háttérhatalom vagy legalábbis a pénzéhes tejbegrízipar keze lehet a dologban, ami ilyen egyszerű és kézenfekvő módon igyekszik fogyasztóvá tenni a gyanútlan menzást.

Most pedig jöjjön a várva várt recept a tapasztalatokat szem előtt tartva.