Palacsintatortát sütünk mesekönyvből: habos, lekváros csoda

Pettson egy bogaras öregúr, aki a macskájával él. Findusz, a macska, tulajdonképpen egy kotnyeles, levegővétel nélkül csicsergő ötéves óvodás, aki szeret enni, különösen az édességeket, ezért évente háromszor van születésnapja. Ilyenkor Pettson palacsintatortát készít neki.

Persze ez nem mindig ilyen egyszerű, hiszen egy alkalommal elfogy otthon a liszt, és ebből a hétköznapi eseményből olyan kalandok bontakoznak ki, melynek végén Findusz egy terítővel a farkán dühít fel egy alvó bikát. Ezt a történetet biztosan ezerszer olvastuk már, és a végén mindig ígéretet tettem a saját kis Finduszomnak a mesebeli palacsintatorta majdani valóra váltására.

Óvodás a konyhában

Ez a tökéletes vasárnap délutáni program ovisoknak, mert a palacsintatortát - persze felnőtt felügyelettel - elejétől a végéig meg tudják csinálni. Bekeverhetik a tésztát, sütésnél kanalazhatják a serpenyőbe, és a tejszínhab meg a lekvár kenegetése olyan pacsmagolós foglalatosság, amit nekik találtak ki.

Ráadásul annyira hamar megvan az egész, hogy nincs idejük megunni. Ugyan Pettsonék valamilyen piros színű, talán szamócából készült lekvárt használnak, mi házi baracklekvárral kentük meg a tortánkat, de teljesen elégedett volt az óvodás a végeredménnyel. Hát persze, mondta, hiszen az elejétől én csináltam az egészet!

A recept nem jelenthet nagy kihívást senkinek, aki egyszerű palacsintát készített már életében. A svéd recept apró dolgokban különbözik a magyar palacsintától - több tojás és cukor van benne, így valamivel lágyabb a mienknél. Ennél a tulajdonságánál fogva viszont egy jól szeletelhető torta válik belőle, ami nem csúszik szét a rétegeknél.