A hulladékmentesség nem egyszerű feladat - Lépésről lépésre legyen a jelszó

A hulladékmentesség vagy zero waste egy életmód, amely komoly eltökéltséget és nagyfokú tudatosságot követel. Fontos azonban, hogy ne legyenek irreális elvárásaink magunkkal szemben.

Ha egyik napról a másikra akarunk magunk körül mindent megreformálni, az ügy kudarcra van ítélve. Lépésről lépésre legyen a jelszavunk.

Megszületik az igény és az elhatározás

Az interneten rengeteg felületen találkozhatunk mind magával a témával, mind a kiváltó okok részletezésével. Ez rám személy szerint néha rendkívül nyomasztóan hat.

Másrészt viszont kétségtelen tény, hogy ezáltal újabb és újabb ismeretek birtokába juthatunk. A különböző beszélgetős fórumokon tapasztalatokat cserélhetünk, így időt, energiát és pénzt spórolhatunk meg. Mindenképpen megéri tájékozódni, mielőtt nekivágunk a dolognak.

Járjunk utána!

Nagy kedvencem a zero waste mozgalom hazai nagyasszonya, Kump Edina környezetkutató, hulladékcsökkentési szakértő, a hulladékmentes.hu blog szerzője. Számtalan egyéb megjelenés mellett a blog felületén nagy szakértelemmel, felhasználóbarát módon közöl tartalmakat, “Hulladékmentes háztartás” címmel rendszeresen tart online tanfolyamot, valamint működteti webshopját, melyben minden szükséges eszköz beszerezhető.

De van már több remek csomagolásmentes bolt is Budapesten, ahol nem csak környezetbarát módon előállított, komposztálható használati eszközök, de kimért élelmiszerek, kozmetikumok, mosópor vagy akár tisztítószerek is beszerezhetőek.

Az internetes felületek mellett természetesen számtalan remek könyv áll rendelkezésünkre, melyekben gyakorlati tanácsok tömkelegével találkozhatunk. Mit csináljunk és hogyan, mi az, amire feltétlenül szükségünk lesz, amit be kell szereznünk, ha szeretnénk a zero waste szellemiségnek megfelelően élni. Tóth Andi Dobd ki a szemetest! című könyve szerintem remek választás. Hazai szerző lévén a hazai viszonyokat mutatja be. 

Személyes tapasztalatom az, hogyha ténylegesen eredményt szeretnénk elérni, jobb, ha a legelején csak egy témakörrel foglalkozunk és változtatásokat is csak arra vonatkozóan eszközölünk. Aztán jöhet a többi. Így fokozatosan szoktathatjuk hozzá magunkat új környezetbarát-életmódhoz.

Az a bizonyos első lépés

Azt javaslom, mindenki kezdje azzal, ami neki a legfontosabb. A sógornőm például a fürdőszobájába lépve érezte először, hogy megérett a helyzet a változásra. Azóta magának készíti a szappant, a dezodort és a naptejet. Én jó gasztrolányhoz méltóan az élelmiszerek és a bevásárlás témakörével kezdtem, ezért jöjjön erre vonatkozóan néhány bevált praktika. 

Olyan egyszerű dolgokkal is kezdhetünk, hogy a meghámozandó gyümölcsöt, zöldséget nem tesszük a boltban nejlonzacskóba. Vagy hogy addig nem veszünk újat valamiből, amíg el nem használtuk, hiába kelleti magát a polcon az üzletben egy finom illatú tusfürdő. Az újrahasznált műanyag palackot pedig már mindenki ismeri. 

Piac, Piac, Piac

Piacozni jó, sőt, szuper dolog. Akárki akármit mond, hogy mindenki a nagybaniról hoz mindent és hasonlók, a piacon más az áru, mint a hiper- és szupermarketekben. Én mindenesetre sokkal jobban szeretem. Kislánykoromban a nagymamámmal kezdtem kijárni nyaranta az akkor még szedett-vedett Lehelre. Még híre-hamva nem volt a zero waste-nek, mégis hulladékmentesebbek voltunk akkoriban. A felvágottat nem műanyag papírba csomagolták. Mindenkinél volt kosár, viccesen összeugró hálós szatyor vagy legalább egy viseletes, jó alaposan kihasznált reklámszatyor. Nem tettek automatikusan műanyag zacskóba mindent. Ma ez már nem így van. Könnyedén értetlen tekintetek kereszttüzében találhatjuk magunkat, ha nem kérjük a nejlont. Márpedig mi nem kérjünk és pont. Mert nálunk minden van.

Előrelátás

Ahhoz, hogy minden legyen nálunk, alaposan fel kell készülni. Írni kell egy listát, ehhez mérten fel kell szerelkezni, mindenféle méretű vászonszatyrokkal, dobozokkal, üvegekkel. Ez amúgy duplán hasznos, egyrészt kevesebb szemetet termelünk, másrészt pénzt is megtakaríthatunk vele, ha nem vásárolunk összevissza.

Továbbá jó, ha van egy banyatankunk. Senki ne vegye a szívére a megnevezést, nekem is van, pedig nem tekintem magam banyának. Anyukámtól kaptam, mikor a második babámat vártam, hogy ne cipekedjek. A gurulós szatyor egy remek találmány, mert kíméli a derekunkat és a környezetet is - ráadásul mindent elnyel. A ciki fogalma tehát itt nem játszik.

Fotók: Getty Images