Lágy tésztájú csokoládés kuglóf macera nélkül: párizsi krémmel a legfinomabb

A legtöbb ételnek, süteménynek megvan a maga története, a kuglófhoz több legenda is köthető. Az egyik szerint a bibliai háromkirályok útban Betlehemből hazafelé beutazták Elzászt, ahol hálából a turbánjukhoz hasonló kinézetű süteményt sütöttek a vendéglátóiknak - a mese szerint ez a finomság a kuglóf volt, amit a franciák ennek megfelelően a magukénak tulajdonítanak.

Egy másik történet szerint az ókori Rómában indult el először a kuglófőrület, ahol a sütemény formájához hasonló fejfedőt viseltek. Az első ránk maradt recept a 17. századból származik, az viszont vitatott, hogy Ausztria vagy Franciaország területéről.

Egy másik mítosz Marie-Antoinette francia királynéhoz köthető, e szerint a királyné vitte a kuglóf hírét Ausztriából Versailles-ba, ami később egyre kedveltebb lett Európában. Nagy kuglófrajongó volt az édességimádatáról híres Ferenc József császár is.  

Hogyan készül?

Minden családnak megvan a maga kuglófreceptje, a régi receptekben a kuglóf élesztős tésztából készült, ma már egyre népszerűbbek a sütőporral gazdagított változatok.

A kevert tésztás desszert remek napindító lehet, már ha marad az előző nap készített kuglófból, gyerekeknek tej, felnőtteknek kávé mellé. A kakaós tésztájú kuglófot magában is jólesik falatozni, a joghurttól kellemesen lágy lesz a tészta. Ha cicomázni szeretnénk a desszertet, párizsi krémmel vagy vízgőz felett megolvasztott csokival öntsük le. Ebben a receptben az a legjobb, hogy a tésztát bátran gazdagíthatjuk kávéval, rummal, csokival, dióval, bármivel, amit jónak látunk.