Kőleves, a régi mese szerény étke, ami nehéz időkben életeket mentett

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény legény... – A régi mesék gyakran kezdődtek így, szórakoztattak, volt egy kedves bájuk, ami miatt szerette őket az ember, és ne feledjük a tanulságot sem, ezekben a történetekben a jó mindig diadalmaskodott.

Emlékeztek még a Kőleves történetére? A mese több formában is ismert, nálunk a szegény vitéz vándorol, éhesen kopogtat a házakba, hátha valaki megszánja egy tányér étellel, de nem jár sikerrel, mindenki elutasítja, elzavarja. Ekkor a legény elhatározza, a legközelebbi házban mindenképpen enni fog. Talál egy követ, a zsebébe rejti és bekopogtat egy öregasszonyhoz, akitől enni kér, de az csak panaszkodik, milyen szegény, semmije sincs. 

A legény ekkor a zsebébe nyúl, előveszi a követ, és nagy büszkén kijelenti, hogy ő nem olyan szegény, a csodakövéből nagyszerű levest tud főzni, csak épp kéne neki fazék és tűz. Így indul a kőleves készítése, a néni ad a legénynek fazekat, vizet, majd kíváncsi szemekkel lesi, mit lehet egy kőből főzni. A legényt nem ejtették a fejére, kóstolás közben mindig megjegyzi, mitől lenne a levese még finomabb, így sikerül rászednie az öregasszonyt, aki a kérésére ugrik és hozza a levesbe a kért hozzávalókat.

Ahogy már említettem, ez a mese sok helyen ismert, hol így, hol úgy mesélik, a nálunk ismert verzióban a legény ravaszságán mosolygunk, míg egy másikban a rongyos katona egy egész falut gyűjt maga köré, majd ráveszi az embereket, hogy hozzák az alapanyagokat a kőlevesbe, mert azoktól lesz csak igazán finom. A történet a találékonyságról szól, de például abban a verzióban, ahol a falut csődíti maga köré a legény, a kőlevest együtt kanalazzák el vígan, közösségépítés, ami után már nem rekesztették ki a szegény katonát.

A kőleves a szegények étke

Hogy mi is a kőleves? Szegényebb családokban az így készült levesbe minden kerül, ami a kamrában megbújik - persze a kő kivételével. Lehet ez egy nagyon szerény krumplileves vagy egy tartalmasabb zöldségleves, amibe kolbász is kerülhet, ha épp van otthon, vagy az úgynevezett Rumford leves, ami eredetileg a szegényeknek készült, aztán a gazdagok asztalára is felkerült.

A Magyar Nemzeti Levéltár honlapján olvasható egy érdekes írás, ami ínséges időkről mesél, az erdélyi kormányzóság tanácsosa, gróf Teleki József azon morfondírozott, hogyan lehetne ehető és tápláló ételt készíteni, hogy elkerüljék az éhezést. Több próbálkozás után született meg a Rumford leves, ami tulajdonképpen egy savanyú ízvilágú cibereleves gabonafélékkel készítve, nem volt fenséges fogás, de az éhhaláltól megmentette az embereket.

Erdélyben így készítik

Erdélyben a kőlevesbe zúzott fokhagymát tesznek, amit ha egészben hagynak, olyan lesz, mintha kis kavicsok lennének a levesben.

Ha szeretnétek elkészíteni, ez a menete: fogjunk egy nagy fazekat, eresszünk bele vizet, forraljuk fel, miután felforrt, sózzuk és tegyünk bele 6 gerezd fokhagymát. Körülbelül 350 gramm tejfölben keverjünk el 2-3 evőkanál lisztet, csurgassuk a levesbe, keverjük csomómentesre. 1 teáskanálnyi citromlével ízesítsük, ha savanyúbbra szeretnénk, akkor bátrabban bánjunk a citrommal. Pirított kenyérkockákkal tálaljuk, de zöldségekkel vagy más gabonával is készülhet a leves, ez az ízlésünktől és a kamránk tartalmától függ.

Fotó: Getty Images