A hagyományos slambuc titka egyenesen a Hajdúságból - Így lesz pirult és ízes

A kásák a legrégebbi ételeink, ezek között is ősi hagymánya van a tésztából készült változatoknak: gyakran készültek reszelt, morzsolt, a mai tarhonyához hasonló tésztákból, másutt tördelt, lebbencsszerű tésztalapokat használtak hozzá. Jól mutatja a tésztakása rengeteg különböző elnevezése, hogy mennyire fontos és alapvető fogás lehetett. A Magyar Néprajzi Lexikon rengeteg nevét ismeri, ezek közül a kedvenceink a szuszinka, az öhöm, a handabakáré, a betyáros és a topogó, de nevezték öreglebbencsnek, pirított lebbencsnek és gombótának is. 

A zsírban pirított, majd megfőtt tészták az egész országban elterjedtek, mégis a hajdúsági slambuc őrizte meg a legtovább ezt a hagyományt. Többféle elkészítési módja létezik: van, aki szalonnán indítja és kolbászt is tesz bele, más krumplit is főz hozzá. A legősibb verzió pusztán szalonnából, krumpliból és tésztából áll, a lényeg pedig a pirítva kevergetés technológiája.

Ezt a műveletet leghatékonyabban bográcsban lehet elvégezni, de otthon, télen egy vaslábos is megteszi. A lényeg a folytonos kevergetve pirítás. Az alábbi receptet Violától kaptam Hajdúszoboszlóról, ez tehát egy maximálisan autentikus hajdúsági slambuc.