Vegán császármorzsa tej- és tojásmentesen: így is ugyanolyan finom

Legolvasottabb cikkek
Friss és ropogós

A császármorzsa, vagy ahogy mi mindig hívjuk, a morzsók elkészítése nem nagy vasziszdasz. Nálunk úgy van, hogy csak liszt megy bele, dara nem. Van egy nagyon hasonlatos szerzet a repertoárban, amibe dara kerül, de azt daramorzsának hívják és nem vaníliás, hanem inkább fahéjas, úgy emlékszem.

De mindegy is, mert én mindig is inkább morzsók párti voltam. Azt sokszor készített a mama gyerekkoromban. Mindig jótékonyan kifelejtette belőle a mazsolát, mert tudta, hogy azt nagyon nem szeretem. Házi lekvárral adta, és isteni volt, mennyei, még most is érzem az ízét a számban.

Vegán smarni

Egy pár éve kiderült, hogy a laktóz nem barátom, úgyhogy a meglehetősen sok tejjel készülő morzsók feledésbe merült. Mikor újfent eszembe jutott, hogy jó lenne egy kis smarnit enni, elkezdtem kutakodni, és egyszer csak rábukkantam a vegán receptjére. Nagyon megörültem, mert ebben még a tojással sem kellett bajlódni. Alakítottam rajta egy kicsit, és nekiláttam.

Az emlékeimben úgy élt, hogy a mamának szinte oda se kellett néznie, úgy csinálta, pikk-pakk megvolt neki. Úgyhogy összekutyultam a tésztát, addig nem is volt semmi gond. De aztán rájöttem, hogy se elég nagy, se elég magasfalú alkalmatosságom nincs a sütéshez. Csak egy közepes, alacsony palacsintasütőm van itthon, aminek ráadásul a füle is műanyag. A mama mindig úgy csinálta, hogy mikor megsült az alja, betette kicsit a sütőbe, úgy sütötte meg a másik oldalát - mert ugye neki volt vasserpenyője.

Ha nincs se magasfalú-, se vasserpenyő

De azt mondtam, lesz, ami lesz, én ezt most már elkészítem. Megfeleztem a tésztát, így nem lett annyira magas, mint a hagyományos, de azért szépen megpuffadt. Nem vacakoltam a sütőbe tologatással, hanem mikor az alja megpirult, megfordítottam egy tányér segítségével. Így jártam el a másik dagadt palacsintával is, és kész volt.

Már csak darabolni kellett. Ekkor arra gondoltam, ha már ez egy ilyen formabontó smarni, akkor a hagyományos fakanállal darabolás helyett inkább szabályos rombuszformára vagdosom fel. Természetesen, ez utóbbiak követése nem szükséges. Hagyományos módon, egy adagban sütve és tépkedve is működik a dolog.

Vegán császármorzsa

vegasmarni1.gif

Hozzávalók 6 adaghoz:

  • 360 gramm tönkölybúza fehérliszt
  • 1 zacskó sütőpor
  • ízlés szerint kókuszcukor vagy nyers nádcukor
  • 3.5 milliliter növényi tej
  • 1 darab citrom reszelt héja
  • 1 teáskanál vaníliaőrlemény
  • 1 marék aszalt meggy
  • 1 csipet
  • 2 evőkanál ghee vaj vagy kókuszzsír ( a sütéshez)
  • ízlés szerint kókuszcukor vagy nyers nádcukor
  • ízlés szerint házi lekvár (nálam ribiszke)
Recept idők

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport, a cukrot, a vaníliaőrleményt és a csipet sót egy tálba szórom. Hozzáadom a növényi tejet, és kézi habverővel, vagy ha nagyon csomós, botmixerrel összedolgozom, hogy teljesen sima, homogén legyen. Belereszelem egy citrom héját és beleszórom a tésztába az aszalt meggy felét.

Egy serpenyőben ghee vajat hevítek, és beleöntöm a tésztát. Mikor az alja szép pirult, a serpenyőre fektetett tányér segítségével átfordítom, és a másik oldalt is megsütöm. Ekkor lecsúsztatom a tányérról.

A serpenyőbe egy kevés kókusz- vagy nádcukrot szórok, és közepes lángon melegíteni kezdem, és amikor már megolvadt a cukor, belecsúsztatom a smarnit és hagyom, hogy egy kicsit karamellizálódjon.

Tetszőlegesen formára darabolom fakanállal vagy ahogy jól esik. Lekvárt adok mellé. Megszórom a maradék aszalt meggyel.

Fotó: Pataki-SzabóFruzsi/SóBors

Szólj hozzá! ( komment)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a szerkesztőséghez. Részletek az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ezt is szeretjük