Vegán császármorzsa tej- és tojásmentesen: így is ugyanolyan finom

Legolvasottabb cikkek
Friss és ropogós

A császármorzsa, vagy ahogy mi mindig hívjuk, a morzsók elkészítése nem nagy vasziszdasz. Nálunk úgy van, hogy csak liszt megy bele, dara nem. Van egy nagyon hasonlatos szerzet a repertoárban, amibe dara kerül, de azt daramorzsának hívják és nem vaníliás, hanem inkább fahéjas, úgy emlékszem.

De mindegy is, mert én mindig is inkább morzsók párti voltam. Azt sokszor készített a mama gyerekkoromban. Mindig jótékonyan kifelejtette belőle a mazsolát, mert tudta, hogy azt nagyon nem szeretem. Házi lekvárral adta, és isteni volt, mennyei, még most is érzem az ízét a számban.

Vegán smarni

Egy pár éve kiderült, hogy a laktóz nem barátom, úgyhogy a meglehetősen sok tejjel készülő morzsók feledésbe merült. Mikor újfent eszembe jutott, hogy jó lenne egy kis smarnit enni, elkezdtem kutakodni, és egyszer csak rábukkantam a vegán receptjére. Nagyon megörültem, mert ebben még a tojással sem kellett bajlódni. Alakítottam rajta egy kicsit, és nekiláttam.

Az emlékeimben úgy élt, hogy a mamának szinte oda se kellett néznie, úgy csinálta, pikk-pakk megvolt neki. Úgyhogy összekutyultam a tésztát, addig nem is volt semmi gond. De aztán rájöttem, hogy se elég nagy, se elég magasfalú alkalmatosságom nincs a sütéshez. Csak egy közepes, alacsony palacsintasütőm van itthon, aminek ráadásul a füle is műanyag. A mama mindig úgy csinálta, hogy mikor megsült az alja, betette kicsit a sütőbe, úgy sütötte meg a másik oldalát - mert ugye neki volt vasserpenyője.

Ha nincs se magasfalú-, se vasserpenyő

De azt mondtam, lesz, ami lesz, én ezt most már elkészítem. Megfeleztem a tésztát, így nem lett annyira magas, mint a hagyományos, de azért szépen megpuffadt. Nem vacakoltam a sütőbe tologatással, hanem mikor az alja megpirult, megfordítottam egy tányér segítségével. Így jártam el a másik dagadt palacsintával is, és kész volt.

Már csak darabolni kellett. Ekkor arra gondoltam, ha már ez egy ilyen formabontó smarni, akkor a hagyományos fakanállal darabolás helyett inkább szabályos rombuszformára vagdosom fel. Természetesen, ez utóbbiak követése nem szükséges. Hagyományos módon, egy adagban sütve és tépkedve is működik a dolog.

Vegán császármorzsa

vegasmarni1.gif

Hozzávalók 6 adaghoz

  • 360 gramm tönkölybúza fehérliszt
  • 1 zacskó sütőpor
  • ízlés szerint kókuszcukor vagy nyers nádcukor
  • 3.5 milliliter növényi tej
  • 1 darab citrom reszelt héja
  • 1 teáskanál vaníliaőrlemény
  • 1 marék aszalt meggy
  • 1 csipet
  • 2 evőkanál ghee vaj vagy kókuszzsír ( a sütéshez)
  • ízlés szerint kókuszcukor vagy nyers nádcukor
  • ízlés szerint házi lekvár (nálam ribiszke)
Recept idők

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport, a cukrot, a vaníliaőrleményt és a csipet sót egy tálba szórom. Hozzáadom a növényi tejet, és kézi habverővel, vagy ha nagyon csomós, botmixerrel összedolgozom, hogy teljesen sima, homogén legyen. Belereszelem egy citrom héját és beleszórom a tésztába az aszalt meggy felét.

Egy serpenyőben ghee vajat hevítek, és beleöntöm a tésztát. Mikor az alja szép pirult, a serpenyőre fektetett tányér segítségével átfordítom, és a másik oldalt is megsütöm. Ekkor lecsúsztatom a tányérról.

A serpenyőbe egy kevés kókusz- vagy nádcukrot szórok, és közepes lángon melegíteni kezdem, és amikor már megolvadt a cukor, belecsúsztatom a smarnit és hagyom, hogy egy kicsit karamellizálódjon.

Tetszőlegesen formára darabolom fakanállal vagy ahogy jól esik. Lekvárt adok mellé. Megszórom a maradék aszalt meggyel.

Fotó: Pataki-SzabóFruzsi/SóBors

Szakácskönyv egy kis extrával!

Mentes Anyu legújabb könyvét azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.

Most AJÁNDÉK üvegpalack és vászontáska is jár a könyv mellé!

Tekintsd meg ajánlatunkat,  kattints ide!

Promóció

Ezt is szeretjük