Így modernizáltam a Nagyi csodálatos almás pitéjét: gyors és cukormentes verzió

Az almás pite olyan alapsütemény, ami nélkül nem lehet élni: a klasszikus recept a legjobb, de itt-ott érdemes megújítani, hogy gyorsabb és egészségesebb legyen.

A nagymamánál töltött hétvégékben nemcsak az volt a jó, hogy azt csináltunk, amit akartunk, hanem hogy reggelire, ebédre, sőt, akár vacsorára is ehettünk almás pitét banánturmixszal.

A Nagyi almás pitéje lassan és sok lépcsőben készül, ha egyszer nagymama leszek és más dolgom sem lesz, mint sütni, valószínűleg én is rászánom azt az időt a töltelék előfőzésére, kihűtésére, de mostanában inkább a gyorsított megoldásoknak élek.

A töltelék előfőzése rengeteg időt vesz igénybe, főleg, mert ki is kell hűteni, így ezt a fázist vagy már előző nap érdemes megcsinálni, vagy jobb felgyorsítani a folyamatot.

Gyorsabban

A turbó verzió az amerikai pite hatására jött létre, az ugyanis egészen másképp készül, mint ahogy a Nagyi csinálta. Az almát nem reszelik, csak aprítják, így sokkal rusztikusabb lesz a végeredmény. A darabos állag még hangsúlyosabb azáltal, hogy az almát nem főzik meg, tehát nem lesz belőle krémes, egybefüggő, homogén massza, hanem darabosabb marad, az almadarabok is harapnivalóak lesznek. 

Az amerikai trükk

Az egyetlen probléma a fölösleges nedvesség, ami a töltelék előfőzésekor elpárolog, itt viszont a sütemény sülése közben csapódik ki, így eláztathatja a tésztát. 

A klasszikus amerikai pitében ennek a balesetnek a kiküszöbölésére is van egy zseniális trükk: az étkezési keményítő. A megpucolt, meghámozott almát a keményítőbe kell forgatni, így a sülés közben kicsapódó almalé elkeveredik a keményítővel és azonnal be is sűrűsödik. Ez nemcsak azért jó, mert így nem áztatja el a tésztát, hanem azért is, mert egy sűrű krémes közeg képződik a máskülönben nem egészen megpuhuló almadarabok körül. 

Jól transzformálható diétássá is

Ebben a süteményben az is a jó, hogy remekül alakítható át diétás, szinte - vagy teljesen cukormentes verzióvá. Az omlós tészták jól bírják a teljes kiőrlésű lisztet, így van ez a piténél használt tejfölös, élesztős omlóssal is. Én ugyan eddig még csak a felét mertem lecserélni a megadott liszt mennyiségének, mert féltem, hogy nagyobb arányban már az íz is módosult volna. Ebben a felállásban még - a kissé sötétebb színt leszámítva - semmit nem lehet észrevenni. A cukor mennyisége pedig szerintem egészen minimálisra csökkenthető, vagy akár teljesen elhagyható attól függően, mennyire édes az alma, amit használunk - bár én kifejezetten szeretem, ha savanyú.

Fotó: Ács Bori/Sóbors