Borsok ízes és színes világa: melyik hol terem és mire jó?

A második legnépszerűbb ízesítő, amit a só után használunk, az a bors. Sokan talán nem is tudják, milyen széles paletta áll rendelkezésünkre borsválaszték terén, melyiket milyen ételbe érdemes csempészni.

A fekete bors, latin nevén piper nigrum, a trópusokon őshonos cserje, nem mellesleg az egyik legkeresettebb fűszer. Az Indiából származó ízesítőt régen aranyárban mérték, egy időben még fizetőeszközként is funkcionált, ínséges időkben hamisították, főként mustármaggal és borókával helyettesítették a pikáns borsot. 

Kicsi a bors, de erős

Ez a kis csoda nem csak ételeinket dobja fel, egészségünkre is jótékonyan hat. A fekete bors rendszeres fogyasztásával küzdhetünk a rossz emésztéssel összefüggő betegségek ellen. A bors még megfázás esetén is képes segíteni a benne található fitonutrienseknek köszönhetően, amelyek antioxidáns tulajdonságúak. A bors ugyan kicsi, de tényleg erős, nagymértékben tartalmaz K-vitamint, vasat és mangánt.

A bors a világ legkedveltebb ételízesítője - édességeken kívül -, minden ételhez hozzáadhatjuk. Legyen szó levesről, főzelékről, bármilyen zöldséges vagy húsos egytálételről, de sós péksütikbe is tehetünk belőle, például a tepertős pogácsa vagy egy jó káposztás rétes ízesítéséből sem hiányozhat.

A borsot hűvös, zárt helyen tároljuk, így egy évig is eláll. Nem szabad hosszú ideig főzni, mert elvész az ereje. A bors nélkülözhetetlen ízesítő, ad egy markáns, intenzív aromát a tányérunkra kerülő ételnek. 

Ha azt mondom, hogy bors, a legtöbben a feketére gondolunk, amit vagy őrölve, vagy egészben szerzünk be, majd a legjobb tudásunk szerint használunk. Pedig nemcsak a fekete, hanem a fehér, rózsaszín, zöld is ugyanazon a növényen terem, a bogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket, ennek megfelelően különböznek ízben és feldolgozásban.

Fekete bors

A hazai konyhában a leggyakrabban használt csípős fűszer. A fekete borsot közvetlenül érés előtt szedik le, érdekes, hogy ekkor még sárgásak a bogyók, csak a szüret után kezdődik meg a sötétedési folyamat. Fontos a kiváló minőség - egész szemek esetében az a mérvadó, hogy méretben egyformák legyenek, illetve a sötétebb színűek sokkal ízesebbek.

Fehér bors

Érett bogyóként szüretelik le, ekkor vörös színűek. A szemeket 8-10 napon keresztül vízben áztatják, majd kiszedik a fehér magot. A jó minőséget a teljes száradás határozza meg. Ízben hasonlít a feketére, de nem csíp annyira, lágyabb. A legjobb, ha világos színű ételek, fehér szószok fűszerezéséhez használjuk, mártásokhoz, főzelékekhez.

Zöld bors

Éretlen állapotban szedik le a bogyókat, amiket sós vagy ecetes lében pácolva tárolnak. A zöld bors nem olyan pikáns, inkább gyümölcsös aromája van, azoknak kiváló választás, akik nem szeretik a csípősebb ízeket. Salátákhoz, párolt zöldségekhez és steak húsokhoz remekül illik. Főként az ázsiai és francia konyha használja.

Piros bors

Nem összekeverendő a rózsaborssal! Bármilyen hihetetlen is, a rózsabors csak rokoni kapcsolatban áll a pirossal, amely valódi különlegesség. Szüretelése érett állapotban történik, majd - a zöldhöz hasonlóan - pácolva tárolják. Íze édesebb a feketénél, aromája remekül illik vörös húsokhoz, vadhoz.

Cubebe bors

A Jáva szigetén őshonos borsot gyakran nevezik farkas vagy száras borsnak. Íze a fekete- és a szegfűbors keverékére emlékeztet. A legjobb, ha egészben tároljuk, frissen őröljük, így nem veszít aromájából. Főleg az indonéz konyhában találkozhatunk vele. 

Hosszú bors

Ez a borskülönlegesség hasonlít a fekete ízére, mégis keveredik benne egy kis édeskés, savanykás aroma. Az ókori Rómában pont olyan népszerű volt, mint a fekete bors, mára igazi ritkaságnak számít Európában. Az indiai, nepáli, indonéz és maláj konyhában szeretik használni.

A már említett rózsabors, szecsuáni bors, szegfűbors csak rokoni kapcsolatban állnak a borsfajtákkal, valójában nem azok.

Fotó: Getty Images