A legfantasztikusabb húsmentes ízfokozó: ez a miso

A japán konyha mostanában mindennél menőbb, nem csak a húsos-halas, de különösen a vega vonalon képesek egészen elképesztő csodákra.

A miso egy leggyakrabban szójababból készült - bár létezik rizsből és árpából is miso -, gomba hozzáadásával hosszan, lassan, tölgyfahordóban erjesztett paszta, amit ízesítőként használnak a japánok.

A módszer az időszámításunk előtti 4. századból származik, Kínából, ahol még búzával készítették, később terjedt el Japánban, állítólag buddhista szerzeteseken keresztül, és alakult ki rengeteg változata. 

Vörös és sárga miso

A misopasztákat elsősorban a színük szerint különböztetik meg. Minél sötétebb színű a paszta, annál hosszabban erjesztették, tehát annál erősebben sós és savanykás az íze. A világosabb, sárga és fehér misók jelentősen enyhébbek, de egyik sem alkalmas önálló fogyasztásra, kizárólag ételekhez hozzáadva érvényesül az ízük. 

Jóféle baktériumok

Fontos, hogy a misopasztát mindig hőkezelés nélkül kell fogyasztani, a főzés végén kell a meleg ételekhez adni, különben elpusztulnak az erjesztés folyamata során keletkezett baktériumok, amik nagyon egészségesek. 

Mihez jó a miso?

A legismertebb misóval készülő étel a misoleves. Ez egy húsmentes alaplé, ami áztatott algalapok levével és zöldségekkel, esetleg tofuval fő, a misopaszta pedig a végén kerül bele. Más levesbe is jó, az egyik ramen fajta is misót kap a tetejére a folyamat legvégén, de salátaöntetekbe, különböző pácokba is gyakran kerül.

Itthon hol?

Az Ázsiai boltban a Rákóczi téren, a Kálvin téri Ázsiai BT-ben, a kőbányai piacon és egy csomó online üzletben is be lehet már szerezni itthon misót. A hűtőben jól lezárva nagyon sokáig eláll. Ha ennyitől nem kaptatok kedvet ahhoz, hogy kipróbáljátok, nézzétek meg a Salt, Fat, Acid, Heít című gasztrosorozat sós részét, ahol részletesen bemutatják a tölgyfahordóban érlelt misók hagyományos elkészítésének módját.

Fotó: Getty Images

Állítsd be Google keresődet, hogy a találatok között biztos ott legyen a Sóbors!