Himalája, tengeri, konyhai vagy kóser só? Ez a fő különbség közöttük

sófélék
Legolvasottabb cikkek
Ez is érdekelhet
Friss és ropogós

Sót mindenhez használunk, ha sütünk, ha főzünk, nincs nélküle íze az ételnek. Mégsem fordítunk rá nagy figyelmet, milyet veszünk meg, csak lekapunk egyet a boltok polcairól.

Nemrég írtunk arról, hogy mi a különbség, mire használhatók a sófajták méret szerint, most viszont az összetételük alapján vizsgáljuk őket. Van, aki a minél olcsóbbat, van, aki a minél látványosabbat, van, aki a minél nagyobb szeműt választja, de van valójában különbség köztük, megéri a drágábbat vagy éppen egészségesebbnek hitt verziót venni? 

Mi az a só?

A só nátrium-klorid, amely alapvető fontosságú a szervezet megfelelő működéséhez, szabályozza az anyagcserét, de a vízháztartás, az idegrendszer és az emésztés szempontjából is jelentős szerepe van. A sejtek folyadék- és tápanyagháztartásának egyensúlya felborulna só nélkül, ugyanis a nátrium szabályozza a sejteken kívül található folyadékmennyiségét, nélküle az anyagcserében is zavar állna be. Fontos szerepe van az ideg- és izomműködésben, a vérnyomás szabályozásában, a klór pedig az emésztésben működik közre.

Azért mondják, hogy a só nagy mértékben egészségtelen, mert megemelheti a vérnyomást. A túl sok nátrium-kloridot semlegesítenie kell a szervezetnek, ezért a felesleges molekulákat vízzel veszi körül. A szövetekben és a vérben felgyülemlik a víz, ami a vérnyomás megemelkedéséhez vezethet. Ráadásul a szervezet feláldozza sejtnedveit, amely - a kiszáradás miatt - a sejtek pusztulásához vezethet. 

A só legnagyobb része sóbányákból származik, de tengervízből és egyéb ásványi anyagokban gazdag vizekből is kinyerhető. Egyrészt ételek ízesítésére, másrészt tartósításra használják, a baktérium sokkal lassabban és nehezebben növekszik sós környezetben, hiszen a só kiszárítja az ételt, nedvesség nélkül pedig nem tudnak szaporodni a baktériumok. 

Finomított só - Konyhasó

Apró szemcséjű só, ezt használjuk a leggyakrabban a hétköznapokban, erős, intenzíven sós, ezért kevés is elég belőle. A konyhasót mesterséges formában, ipari körülmények között állítják elő, ráadásul - mivel könnyen összeáll egy nagy tömbbé - a legtöbb helyen csomósodásgátlót is adnak hozzá. A konyhasók 97%-a nátrium-klorid, a maradék pedig a legtöbbször jód. Jódozott sót jódhiányos betegségben szenvedőknek érdemes venniük.

Tengeri só

A tengeri sót elpárolgott tengervízből nyerik ki, ha napon szárítják, több ásványi anyag, ha ipari körülmények között, kevesebb marad benne. A konyhasóhoz hasonlóan ez is csak nátrium-klorid, de a forrásától és feldolgozásától függ, mennyi ásványi anyagot tartalmaz, lehet benne vas, cink és kálium is. Minél sötétebb a tengeri só, annál magasabb benne a vastartalom, az óceán szennyezettsége miatt nyomokban olyan nehézfémeket tartalmazhat, mint az ólom.

A tengeri só tartalmazhat - sajnos - mikroműanyagot is, de ennek az egészségügyi hatása egyelőre tisztázatlan. A tengeri só legtöbbször nem teljesen finomra aprított, picit durvább, darabosabb. Az íze nem sokban tér el a konyhasótól, de picit intenzívebben sós, kellemes aromája van, de ez természetesen attól is függ, mennyi és milyen ásványi anyagot vagy éppen szennyeződést tartalmaz.

Kóser só

A só onnan kapta az elnevezését, hogy legtöbbször a zsidó konyhában használják, ugyanis a hagyományos zsidó törvények szerint a húsból - mielőtt felhasználnák - ki kell vonni a vért. A nagy szemű kóser só pedig - a húsra szórva - sokkal gyorsabban és hatásosabban szívja fel a vért.

Valójában azonban semmilyen különbség nincs a kóser és konyhasó között, ízben legalábbis. A kóser nagyobb szemű, ezért séfek előszeretettel használják, mert könnyebb egy csipetet szórni belőle az elkészült ételre, látványosabb lesz, illetve nincs benne annyi csomósodásgátló, mint a hagyományosban.

Himalája

A rózsaszín himalája sót Pakisztánban, a Khewra sóbányából nyerik ki, a világ második legnagyobb bányájából. Semmilyen ipari kezelésnek nem vetik alá, mentes a vegyi anyagoktól. A himalája só vas-oxidot tartalmaz, ez adja a rózsaszínes árnyalatot. Kis mennyiségben kalciumot, vasat, káliumot és magnéziumot is tartalmaz.

Sokan előnyben részesítik az ízét másfajtákkal szemben, picit lágyabbnak, kellemesebbnek érzik, nem olyan intenzíven sós, de van egy kis plusz aromája, különösen akkor, ha utólag sózunk vele. 

Melyik a jobb?

A sóban található ásványi anyagok, szennyeződések a színt és az ízt is befolyásolják, de a só mérete sem mindegy. Minél nagyobb szemű, annál erősebben, intenzívebben sós és annál hosszabban érződik az íze. Azonban, ha belefőzzük/sütjük az ételbe, nincs jelentős különbség közöttük, így csak az ételek tálalásánál, utólagos sózásánál van szerepe az aromáknak. Az viszont fontos, hogy minél kevesebb adalékanyag és csomósodásgátló legyen bennük.

Ásványianyag-tartalom szerint a himalájában van a legtöbb kalcium, kálium és magnézium, ezt követi a tengeri só, majd a konyhai. Vastartalom alapján a konyhai és a tengeri só van az első helyen, nátriumtartalomban pedig a konyhasó vezet. Azonban ahhoz, hogy ezek az ásványi anyagok érvényesülni tudjanak, körülbelül 100 grammot kéne megenni belőlük naponta, amit természetesen nem teszünk, így általában nem az ásványianyag-tartalom az elsődleges szempont a vásárlásnál.

Fotó: Getty Images

Szólj hozzá! ( komment)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a szerkesztőséghez. Részletek az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ezt is szeretjük