A müzlik őse a legfinomabb reggeli: így készült eredetileg a Bircher-müzli

Ma ezt a reggelit angolul “overnight oats” -nak hívják, ami éjszakára tejbe vagy gyümölcslébe áztatott zabpelyhet jelent. Hasonlóképpen néz ki, mint a zabkása, mégis egészen más az íze és az állaga is. A kásával ellentétben ez az étel hideg és a zabszemek sem esnek szét benne, épp csak felpuhulnak. Végtelen módon variálható étel aszerint, mibe áztatjuk - mandulatejjel vagy kókusztejjel például egészen különleges -, milyen gyümölccsel díszítjük, vagy milyen maggal szórjuk meg.

Gyógyító reggeli

Az eredeti müzlit egy zürichi szanatóriumban írta fel lábadozó betegeinek Maximilian Oscar Bircher-Benner. Sok-sok reszelt almával elkevert zabpehelyből, kevés sűrített tejből és valamilyen magból, mandulából vagy mogyoróból állt.

Mára a Bircher müzli elnevezés nem pontosan erre a receptre vonatkozik, minden olyan müzlifélét így hívnak, ami néhány órán, esetleg egy éjszakán át ázik valamilyen folyadékban.

Puha müzli

Sokáig a müzlit csak ropogósan tudtam elképzelni, úgy, hogy a tejet vagy joghurtot közvetlenül fogyasztás előtt öntöm rá, esélye se legyen beszívni a folyadékot. De csakúgy, mint a hideg kávét, az anyaélet során az ázott müzlit is meg kellett szeretnem. Elég csak arra gondolnom, hogy tulajdonképpen eredetileg is így kellene fogyasztanom, tehát a müzlievés legautentikusabb formáját választom, mikor a 7-kor bekevert müzlihez csak 11-re jutok el.