A házi cseresznyepaprika-krém egész télre ellát kellő csípőssel

Anyukám minden évben csinál paprikakrémet, ezért én még sosem kényszerültem erre a feladatra. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy sokkal hamarabb fogynak el a legyártott adagok, mint néhány évvel ezelőtt, szóval úgy tűnik, a korral nő a kapszaicin-igényünk is. Míg tíz éve még csak a húslevesbe ment, már nagyon sok mindenhez használjuk az ázsiai ételektől, rizsektől, tésztáktól, levesektől kezdve egészen a salátákig.

A bolti sós, a házi paprikás 

A bolti paprikakrémekkel egyetlen baj van: iszonyatosan sósak. Annyira, hogy a paprika íze már nem is jön át, csak a maró só hatását érezzük, semmi mást. Pedig az igazán finom paprika nem attól finom, hogy pusztán csíp, hanem a saját, egyéni paprikaízétől, ami ráadásul fajtánként különbözik. 

Friss chilit vagy cseresznyepaprikát télen lehetetlen beszerezni, és van egy rakás olyan étel, aminek nekiállni sem érdemes nélküle. Ehhez a krémhez csak só kell és egy nagy adag szép chili vagy más csípős paprika, és egész télen nem kell a delikátokban vagyonokat kiadnunk egy kis darab paprikáért. Anyuék egy kis tartósítószert is adnak hozz, de aki nem szeretne, tartósíthatja nedves dunszttal az üvegeket.

Készülhet belőle egy gyerekbarát változat is, ami paradicsompaprikából készül - télen vajas kenyérre kenve ez volt a kedvenc reggelim.