Lenyűgöző zserbókeksztekercs: a régi kedvenc sütés nélkül készül
Néhány hozzávalóból készül a pompás zserbókeksztekercs, melynek az összeállítása pofonegyszerű. Készítsd el te is a család örömére!
A régi idők szép emlékei előtt adózva úgy gondoltuk, hogy itt az ideje egy klasszikus, mindenféle extrától mentes, letisztult zserbóreceptnek. Olyannak, amiben a tojássárgája tényleg aranysárga, a dió nem zacskós cukrozott dióból vagy diópótlóból készül, a baracklekvár pedig nem bolti extra dzsem.
Az eredeti zserbóhoz ugyanis az dukál, ha az alapanyagok a lehető legjobb minőségűek.
És lássuk be, egy finom üveg házi baracklekvárt nem nehéz találni a nagyi kamrájában, vagy éppen a piacon, néhány őstermelőnél, miként a tojásból is ki lehet fogni igazán szép sárgájú, valódi, falusi tyúkok tojta verziót.
A tésztához vegyünk elő egy nagyobb tálat.
A töltelékhez a diót daráljuk le és keverjük össze a porcukorral.
A friss élesztőt morzsoljuk bele a langyos tejbe, 1 teáskanál cukorral. Futtassuk fel.
A tálba szitáljuk bele a lisztet, morzsoljuk bele a margarint, végül pedig adjuk hozzá a felfuttatott élesztőt. Ezután adjuk hozzá a maradék cukrot, a tojást, a csipet sót és a sütőport, majd alaposan dolgozzuk össze a tészta hozzávalóit.
Amikor már szép homogén az állaga, osszuk 3 egyenlő részre. Mindegyik darabot nyújtsuk 35x25 cm-es nagyságúra.
A tepsi legyen nagyobb, mint a tésztalapok, mivel azok a tepsiben is még kelni fognak.
A tepsit vajazzuk és lisztezzük ki, majd tegyük bele az első tésztalapot. Kenjük meg vastagon lekvárral, majd egyenletesen szórjuk meg a korábban ledarált, majd porcukorral összekevert dióval. A tölteléknek kb. a fele fog rákerülni az alsó lapra.
Ezután fektessük rá a 2. tésztalapot, és ismételjük meg az iménti lekváros kenést, illetve a darált diós szórást. A töltelékkel ne fukarkodjunk, úgy jó a tészta, ha a lekvárt és a diós keveréket is mesésen magába szívja.
Végül tegyük rá a 3. tésztalapot is, ezt viszont érdemesebb picit jobban megnyújtani, hogy a széleivel be tudja takarni a teljes zserbót.
A tésztát a tepsiben további 1 órát kelesztjük szobahőmérsékleten.
A sütőt melegítsük elő 170-180 fokra, majd mielőtt még a tepsit a sütőbe helyeznénk, szurkáljuk meg a sütemény tetejét, hogy a felszabaduló meleg levegő ki tudjon szökni anélkül, hogy a süti teteje látná ennek esztétikai kárát.
A sütit lassan süssük, egészen addig, amíg a teteje egységesen világospirosra sül. Ez sütőtől függően kb. 40-60 perc.
Tűpróbával kb. a 40 perc magasságában teszteljük a sütit, és ha már nem tapad rá a tészta a tűre, akkor el is készültünk.
Vegyük ki a zserbót a sütőből, és rácsra téve hagyjuk szépen kihűlni.
Amíg hűl a zserbó, készítsük el a csokoládémázat a tetejére.
Ehhez egy kisebb lábosban, vízgőz felett olvasszuk fel a vajat, adjuk hozzá a kakaót, illetve a cukrot, és keverjük, amíg szép, folyós állaga lesz.
Ezután a már kihűlt zserbót öntsük nyakon a folyékony csokoládéval, majd hűtőben vagy kamrában tárolva várjuk meg, amíg megdermed rajta a máz.
Utána szeleteljük fel ízlés szerint, és már tálalhatjuk is.
Fotó forrása: Getty Images
@sobors.hu