Karamellás-vaníliás alma-körte lekvár
Kevés gyümölcsből egy óra alatt kész a lekvár
Cikkek
A chilis bab titka a fűszerezésben és a főzési időben rejlik
Eredeti répatorta recept: a legjobb dolog, ami történhet veled és a répával
Ropogós
Puha, ragacsos mézeskalácsos brownie: a fűszerektől illatos
Fűszeres vörösáfonya-szósz: a karácsonyi sültek mellé kötelező
Karácsonyi csokis pöfeteg: álompuha süti a csokirajongóknak
Narancsos mázzal sült, omlós sonka: az ünnepi asztal éke lesz
Remegős, almás sajttorta karamellel: a nagy kedvenc téli kiadása
Általában, ha valamelyik gyümölcsből egy kilónál nagyobb mennyiségre teszek szert (mert jó arcok vesznek körül), rögtön elkezd motoszkálni bennem a kisördög, hogy most aztán lekvárt kell főznöm, de iziben. Ez egyfajta hobbi, de nem olyan, mint a bungee jumping, hanem ennek haszna és értelme is van. Képzelj köré egy palacsintát - na ugye!
Mostanában természetesen almával és körtével ostromolnak, én pedig nem szoktam tiltakozni egyáltalán. Az így kapott gyümölcs természetesen nem a piaci minőség, pláne nem szupermarketes, vagyis látványra messze esik az egyforma méretű, hibátlan külsejű felhozataltól. Némelyik kissé foltos és nyomi, az illatuk viszont egyszerűen csodálatos!
Úgyhogy, gyorsan nekilátok, és amit nem tömünk magunkba már hámozás közben, annak üvegbe zárom az ízét. Természetesen szeretek kísérletezni, hozzáadni még ezt-azt, amitől szerintem illatosabb, ízesebb és különlegesebb lesz a lekvár. Mondtam én, hogy a befőzés hobbi, sőt, egyben alkotás, mivel csak a legritkább esetben keletkezik két egyforma ízű üveg lekvárom. A sorozatgyártás a hanyatló Nyugat ópiuma, én a kézműves megoldásokban hiszek.
Ebből következik, hogy lekvárt főzni már egy kiló, enyhén punnyadásnak indult gyümölcsből is lehet, sőt, érdemes. Sőt, annál jobb, mert nem kell maratoni és önmegtagadó, monoton küzdelemre berendezkedni. A kis tételben lekvárfőzés maga az örömmeló és az önmegvalósítás. Ráadásul mekkora buli lesz, amikor januárban felpukkantjuk az üveget, és palacsintára kenjük a tartalmát!
Karamellás-vaníliás alma-körte lekvár
Hozzávalók 1 adaghoz
- 0.5 kilogramm alma
- 0.5 kilogramm körte
- 15 dekagramm cukor
- 2 evőkanál vaníliakivonat (vagy vanília más formában)
- 0.5 darab citrom leve és héja
Elkészítés:
Lemérjük a megtisztított gyümölcsöt. A cukrot a nettó súlyhoz számítjuk, 15%-kal dolgozunk, vagyis egy kiló gyümölcshöz 15 deka cukrot készítünk elő.
Egy megfelelő méretű fazék aljában pár evőkanál vizet hevítünk, majd rászórjuk a cukrot, és csökkentjük a hőmérsékletet. Nem kevergetjük a cukrot, de figyeljük. Amikor karamellizálódni kezd, rádobjuk a gyümölcsöket, és adunk hozzá egy kis vizet. Ebben a sorrendben, de még ilyenkor is vigyázunk, mert a forró folyadék kifröccsenhet, nehogy megégessük magunkat! Megkeverjük.
A gyümölcs hamarosan levet ereszt. Ha nem elég gyorsan teszi, akkor adhatunk hozzá még egy kis vizet, nehogy odaégjen a karamell.
Hozzáadjuk a vaníliakivonatot vagy vaníliás porcukrot, és időnként megkevergetve, lassú tűzön puhára főzzük a gyümölcsöket. Ha szeretnénk, adhatunk hozzá fahéjat is, én ehhez nem szoktam. Hozzáadjuk a fél citrom levét, és utána dobjuk a héját is.
Amikor megpuhult a gyümölcs, először kihalásszuk belőle a citromhéjat, majd botmixerrel pépesítjük. Óvatosan megkóstoljuk, hogy elég édes-e a lekvár az ízlésünknek. Ha nem, akkor adhatunk hozzá még cukrot.
Forrón steril üvegekbe zárjuk, pár percre fejre állítjuk, papírba csomagoljuk, és mehet a párnák közé dunsztolódni.
Amikor a dunsztban teljesen kihűlt, mehet a kamrapolcra a télálló, tartósítószermentes, kézműves házi lekvárunk, büszkeségünk.
Fotó: Shutterstock