Mogyorókrémes tiramisu: nyers tojás nélkül készül

A mascarponét egy kézi habverő segítségével keverjük össze a cukorral.

A tejszínből verjünk kemény habot, majd óvatosan lapátoljuk hozzá a marcarponés krémhez, amíg szép, homogén állagú nem lesz. Lassan keverjük a tejszínt a krémsajthoz, mert ha túl gyorsan vagy hirtelen tesszük, a tejszínhab könnyedén összeeshet, és oda a munkánk, még mielőtt elkezdődhetett volna a rétegezés. 

Főzzük le a közepesen erős, lehetőség szerint arabica vagy robuszta kávét, hűtsük ki.

A babapiskótákat, hogy azok pohárkompatibilisek legyenek, törjük ketté, vagy használjunk kisebb, kerek alakúakat, amelyek könnyebben elférnek a pohárban. 

A piskóta kávéba mártását úgy szoktam, hogy először csak az egyik felét teszem bele pár másodpercre a kávéba, majd, ha úgy tűnik, hogy az nem szívta még meg magát eléggé, akkor a másik felét is belemerítem.

Ezzel el is érkeztünk a rétegezéshez:

a pohár aljára tegyünk egy adag mascarponés krémet, majd mehet rá a kávés piskóta. Ezután mehet a piskótára egy evőkanál házi mogyorókrém, amelynek a receptjét itt találjátok. 

A mogyorókrémre mehet újból a mascarponés krém, majd még pár falat kávés piskóta, végül még egy réteg mogyorókrém és egy mascarponés, amelynek a tetejére díszítésként reszelhetünk étcsokoládét, vagy ahogyan én szoktam, apróra vágott mogyoróval vagy felapírtott, mogyorós étcsokoládéval is megszórhatjuk. 

Ha elkészültünk a pohárdesszertekkel, tegyük be őket a hűtőbe 1,5 órára, frissen tartó fóliával letakarva, hogy a krémes ízek összeérhessenek.

Ha valaki felnőttverzióban is elkészítené ezt a tiramisut, megbolondítva egy kis alkohollal, akkor, még mielőtt beleforgatná a kávéba a babapiskótákat, keverjen a kávéhoz egy teáskanál Baileyst vagy valamilyen kávélikőrt.