Így lesz tökéletesen selymes a vaníliasodó

A vaníliasodó pompás, ám komisz szerzet. Az elkészítése nem tűnik bonyolultnak, pedig van benne buktató bőven. Kicsapódó tojás, gyanúsan kunkorodó lisztgiliszták. Egy-két ilyen eset, és legyünk bár a legnagyobb tejsodórajongók, elengedjük a dolgot. Mondván, ennyit nem ér az egész.

Ráadásul, ha a 90-es évek elejének lányai és fiai vagyunk, genetikailag kódolt az instant megoldások iránti rajongásunk. Mi sem egyszerűbb, mint kikeverni a port egy-két kanál tejjel és cukorral, majd felfőzni a maradék tejjel, és már kész is. Nem fogok hazudni, volt, hogy ezzel a megoldással éltem. Bár sokszor az egyszerűbb út a jó út, ebben az esetben ez nem igaz. A klasszikus módon, igazi vaníliával, zsíros tejjel és tejszínnel, friss tojássárgájával lassan felfőzött sodó klasszisokkal jobb, mint a mű verzió. Nézzük, mi a titka.

Az alapanyagokról

A kevés hozzávalóból készült ételeknél, ha lehet, még fontosabb, hogy nagyon friss, jó minőségű alapanyagokkal dolgozzunk.

Kezdjük az elején. Legyen friss a vaníliarúd. Ritkán használok vaníliarudat, mert elég drága, és bár a főzős műsorokban pikk-pakk kikaparják a magját, az a tapasztalatom, hogy azért ez nem olyan egyszerű dolog. A siker sokban függ a vanília frissességétől. Ha már kicsit régi és száradt a rúd, nehezen kivitelezhető a dolog. Valamint egy tényleg éles kés kell hozzá - nekem ilyen sokáig nem volt.

A másik fontos szempont a tejtermékekkel kapcsolatos. A sodó annál krémesebb és lágyabb, minél zsírosabb a tej és a tejszín. Érdemes háztáji tejtermékeket választani. A tojásunk is legyen friss, amennyire csak lehet. Ha lehet, ez is legyen háztáji, a tojássárgája szebb, élénkebb. Ne feledjük, a tojás nem csak sűrítőanyag, hanem a sodó színét is ez adja meg.