Hogyan készíts kenyeret, ha nem kapsz sehol élesztőt? Több klassz megoldás is létezik!

A boltokból elfogyott az élesztő, de emiatt nem érdemes kétségbeesni: vannak ugyanis szuper alternatív megoldások, amikkel lehet kenyeret sütni.

Elfogyott az élesztő, nem lehet kapni sehol, de nem szabad ilyenek miatt kétségbeesni: egyrészt egy idő után talán újra lesz, másrészt simán ki lehet húzni nélküle pár hétig akkor is, ha szeretnénk házilag kenyeret sütni.

Ha még van, csak kevés

A leggyakrabban az a helyzet, hogy az ember talál még néhány zacskóval a polc hátuljába csúszva, csak aggódik, hogy nem lesz elég. Ez a legjobb eset, mert pici élesztőből simán lehet sok kenyeret sütni. Az egyik megoldás az előtészta: erről korábban hosszan írtam itt. Ilyenkor egy icipici liszt is elég egy kenyér sütéséhez, csak több időre van szükség. Egyetlen zacskó élesztővel hetekig ellehetünk ezzel a módszerrel, hiszen egy cipóhoz csupán negyed teáskanálnyi porélesztőre van szükség.

Az öregtészta

Limara, a legnagyobb hazai pékblogger, akiben mindig vakon lehet bízni, öregtésztának hívja az egyik legjobb, élesztő helyett alkalmazható megoldást. A lényeg a következő: amikor kenyeret vagy pizzát készítünk, egy kis ökölnyi darabot kint hagyunk egy tálban vagy nagyobb befőttesüvegben szobahőmérsékleten, majd hagyjuk túlkelni. Ha már látszik, hogy nagyon buborékos, akkor éppen úgy etetjük, mint a kovászt: ugyanannyi vizet és lisztet adunk hozzá, alaposan elkeverjük és hagyjuk néhány órán át újrakelni. Ezt még kétszer megismételjük úgy, hogy a kovász felét előbb mindig kiöntjük, majd újraetetjük.

Ezzel a kovásszal ugyanúgy lehet kenyeret sütni, mint a valódi kovászokkal: én a következő arányokkal szoktam: 200 gramm "kovász", 300 gramm liszt, kb. 2 deci víz és só. Ennek a kenyérnek sok idő kell, hogy megkeljen: egy éjszaka előbb, majd megformázva egy-két óra. Ha gyorsítanánk a folyamaton, használjunk fele rész kovászt, fele rész lisztet, így elég lesz neki 2-3 óra kelés.

A gyorskovász

Készíthetünk gyorskovászt is a maradék élesztőből, ez az öregtésztához hasonló módon működik aztán. Egy tiszta, lefedhető edényben elkeverek egy nagy csipet porélesztőt egy deci langyos vízzel, egy cseppnyi mézzel és száz gramm liszttel. Lazán letakarom, majd hagyom egy éjszakát állni. Átkeverem, hagyom még egy napot kelni. Ekkor hozzáadok ugyanannyi lisztet és vizet, és néhány órán át állni hagyom. Ha felfutott, már használható is. Az előző bekezdésben leírt arányok szerint lehet belőle kenyeret vagy bármi mást sütni. Amikor bekevertük belőle a kenyeret, etessük meg - adjunk hozzá ugyanannyi lisztet és vizet, keverjük el, hagyjuk felfutni - és amikor nem használjuk, tartsuk a hűtőben. Mielőtt újra sütnénk belőle, fél nappal korábban vegyük ki, etessük meg újra. Ha nem használjuk, akkor is eláll pár hétig a hűtőben.

A szódakenyér

Ha egyáltalán nincs otthon élesztőnk, akkor jöhetnek a sütőporos, szódás kenyerek. Az ír szódakenyérhez csak szódabikarbóna kell, de korábban Eszter többféle sütőporos kenyeret is sütött, ezek közül is válogathattok, ez például édeskrumplival készül. Szuper kenyéralternatíva ez a kelesztés nélküli olasz lepény, a piadina is, ami mindennel együtt fél óra alatt megvan. 

Vadkovász

Vadkovászt is lehet készíteni, ehhez csak teljes kiőrlésű lisztre és vízre van szükség, illetve sok türelemre. Az ilyen kovászhoz legalább egy hét kell. Az utóbbi napokban több menő pék is hirdetett vadkovászkészítő-kurzust az oldalán, őket érdemes követni, ha nagyobb fába vágnánk a fejszénket. Ilyen például Szabi, a pék, akivel együtt készíthetünk kovászt, a Jenői Pékség pedig kezdő kovászolós csoportot indított. A már említett Limara egyhetes kovászkészítő-kurzusa pedig elérhető itt.

Fotó: Ács Bori/Sóbors