Roppanós, vajas rétestészta és krémes, sós túró: ez a gibanica

A recept a családi gyűjteményből, a szürke könyvből származik, de nem az eredeti szériából. Egy megsárgult papírfecnire vésték fel, elég szedett-vedetten, nem is nagyon tudtam elolvasni, úgyhogy körbetelefonáltam az asszonyokat: a nagynénémnél volt a megoldás kulcsa, amit meg is osztott velem.

A férj kívánsága

Nagyon megörültem, ki is szaladtam a piacra, hogy beszerezzem a túrót, a tejfölt, és nekifogtam azonnal, hogy örömet szerezzek vele az én drága férjuramnak. Régóta nyaggatott ugyanis, hogy csináljak neki sós túrós, rétestésztás süteményt, de a nevére sajnos nem emlékezett. Egy szerbiai barlangász túrán evett olyat, azóta gyakran eszébe jutott az az isteni péksütemény.

Helyben vagyunk, gondoltam, a gibanica túrós is, sós is, rétes is, nemzetiségét tekintve szerb. Ez csak az lehet.

A fogadtatás

A gibanica elkészült és isteni lett. Megcsináltam a szerb barlangász rétest - így vezettem fel. Csábos pillantások közepette tálaltam fel a férfinak és vártam a hatást, a túláradó lelkesedést, a dicsérő szavakat. Már amikor elé raktam, gyanúsan nézett, aztán megkóstolta, elismerően hümmentett. Igazán jó lett. Megevett egy hatalmas szeletet, még egyszer kért. Én dagadtam büszkeségtől. Majd amikor befejezte, ennyit mondott. Jó lett Fruzsika, de ez nem az a sütemény. És rosszul emlékeztem, nem Szerbiában, hanem Albániában mentünk akkor barlangászni.