Amit az otthoni pizzasütésről tudni érdemes: az élesztő mennyisége nagyon nem mindegy

A lényeg vész el. Éppen ezért még a legegyszerűbb tésztával készített, leggyorsabban összedobott pizza is fényévekkel jobb lesz a házhoz szállított példányokhoz képest. Ennek nem csak az az oka, hogy magunknak állíthatjuk össze, mi legyen benne és rajta, hanem az is, hogy a sütőből kivéve azonnal, forrón megehetjük, mert úgy az igazi.

A pizzatészta nagyon egyszerű és csodálatosan alkalmazkodó. Ha egyszer begyúrtuk, napokig eláll a hűtőben anélkül, hogy bármi nagyobb baja lenne. Elég tehát, ha annyit tervezünk, hogy a héten valamelyik nap pizzát ennénk vacsorára, és innentől kezdve már lehetünk spontánok. Hiszen a kész tésztától már csak húsz perc választ el a tálalásig.

A paradicsomszósz is előkészíthető, a többi hozzávalót pedig már csak szeletelni kell. A pizzához ugyanazt a szószt használom, amit a tésztához, csak valamivel tovább forralom, hogy kissé besűrűsödjön. A recept itt található hozzá. Ez egy sima Margherita, mert szerintem nem is kell ennél több, de aki szeretné, tehet rá bármit, amit jónak lát - a fenti képen a gyerekek kedvéért szalámis látható.

A tészta annál jobb lesz, minél kevesebb élesztőt teszünk bele és minél tovább kelesztjük. Az is sokat dob rajta, ha van otthon pizzalisztünk, vagy kenyérlisztünk, de még finomlisztből is jobb lesz minden rendelt verziónál. A mostani egy lassú pizzatészta recept, olyan, amit arra az esetre készítünk elő, ha nincsenek pontos terveink a pizzával. Például ha valaki van olyan ügyes, hogy heti menütervet készít vasárnap, akkor nyugodtan bekészítheti ezt a tésztát, aztán egyik este a hét folyamán előkaphatja, és megsütheti. Ez a tészta annyira jó, hogy már valóban csak egy kemence választja el a tökéletestől, de olyanunk sajnos még nincs itthon, így be kell érjünk a maximummal, amit a sütőnk nyújtani tud.