Csodálatos, házi baracklekvár kevés cukorral és semmi pucolással

Fürdünk a barackban

Idén épp az ellenkező a helyzet, fürdünk a barackban, amit egyáltalán nem bánunk, mert így rengeteg lekvár lesz, és enni is annyit tudunk, amennyi belénk fér. Anyukám baracklekvár-készítő technológiája teljesen egyedülálló és különleges, sehol sem találkoztam olyannal, mint amilyet ő főz. Pedig csak néhány alapvető trükkje van, és ezek ráadásul nemhogy nehezítik, de egyszerűsítik a folyamatot.

A szüret ideális pillanata

A legfontosabb szabály a szüret ideális pillanatának eltalálása: a barack egyszer csak eléri azt az állapotot, amikor elkezd a fán lekvárrá változni, tehát tökéletesen érett, puha és édes lesz. Előtte való nap még nem elég jó, másnap pedig már késő. Ahhoz, hogy ezt a pillanatot elkapja, apukám naponta többször hosszan, a fejét vakarva ácsorog a fa alatt, és kritikus szemmel tanulmányozza a gyümölcsöket. Amikor eljön az a bizonyos nap, mikor ideális lesz a barack cukortartalma a lekvárrá váláshoz, apukám lejön a gyümölcsfás kertből, izgatott, mégis kissé aggodalmas arccal közli anyukámmal: itt az idő. Ilyenkor egyetlen percet sem szabad várni, anyu előkapja a gigantikus lábasait és befőzi a barackot, bármi is történjék közben a világban. 

Nem pucol, nem darabol

Anyu nem pucolja meg a barackot. A héja tele van ízzel és természetes sűrítőanyaggal, egyszerűen kár lenne mindezt a kukába dobni. Viszont amikor felteszi a kevés, de tényleg nem sok cukorral főni a lekvárt, akkor fél-negyedrészt leturmixolja a barackot. Így kapja meg azt az egyedülálló, darabos állagot, amitől igazán különleges lesz a lekvár.

Befőzőcukor vagy pektin

Anyu befőzőcukrot használ, de sokkal kevesebbet, mint amennyit a csomagolás javasol, tíz kilóhoz csupán egy zacskót. Ez olyan típusú cukor, amihez egy kis természetes sűrítőanyagot is adnak. Ha ettől ódzkodik valaki, nyugodtan használjon sima cukrot és természetes pektint, vagy egyszerűen főzze hosszabb ideig a lekvárt, míg saját magát sűríti be.